Vasvármegye Hivatalos Lapja, 1913. január-december (11. évfolyam, 1-52. szám)

1913-04-03 / 14. szám

139 —

7, Az V. fejezet negyedik pontját úgy kell helyesbíteni, hogy a község az őt terhelő fuvart a községi (kör) orvos kérelmiére vagy beleegyezésével utjáltalánynyal megválthatja. Ugyancsak fel kell sorolni minden községet éis orvosi kört, s valamennyire nézve határozott összegben meg kell állapi tarn az úti átalány mértékét, természetesen a községek, a főszolgabíró és ä főorvos meghallgatásával és a helyi viszonyok lelkiismeretes mérleg élésével.

Az V. fejezet Utolsó bekezdésében foglaltakra nézve megjegyzem, hogy nincs kifogásom az ellen, jha a vármegye "’közönsége a fuvarra’, fuvardíjra és utiátalányra vonatkozólag az orvosi körök és azok székhelyeinek Végérvényes megállapítása után külön szabályrendelettel intézkedik. Ez esetben azonban az ezekre vonatkozó rendelkezéseket jelen szabályrendeletből ki kell hagyni.

8. Nem járulhatok hozzá ahhoz, hogy a községi (kör) orvosok által végzett műtétek díjazásánál az 1900. évi 135000. B. M. számú orvosE díjszabás vétessék alkalmazásba. Abból ugyanis, hogy. a törvény a fizetésre képes községi lakosok gyógykezeléséért a községi (kör) orvosoknak járó dijak vármegyei szabályrendelettel való külön megáilla- pitását rendelte el, világosan következik, hogy a törvényhozás a szóban levő dijakat a magánorvosokra nézve különben sem kizárólagios kötelezettséggel, jhanem csupán peressé vált esetekre nézve, meghatározott szabályoktól eltérőleg, mérsékeltebb arányban kívánta megszabatni. indokát ez abban találja, hogy á 'községi (kör) orvosok rendes illetményekkel ellátott tisztviselők lévén,, az állásukkal járó javadalmazás nemcsak á hivatali teendőikkel és a szegények gyógykezelésével járó fáradságuk ellenértékéül, hanem részben a mérsékeltebb díjszedéssel szemben bizonyos kárpótlásul szolgál. A szabályrendelet VI. fejezetét tehát ily tértelemben kell átdolgozni, vagyis a műtétekért , járó dijakat külön kell megállapítani.

Felhívom a vármegye közönségét, hogy a szabályrendeletet a fentiek figyelembevételéivel módosítsa s jóváhagyás végett három példányban hozzám újból terjessze fel.

Erről a vármegye közönségét az iratok visz- szaküldése mellett a további eljárás végett azzal értesítem, hiogy jelen rende 1 kezésemme 1 a szabályrendelet ellen beadott felebbezések is elintézést nyertek. Budapest, 1912. december hó 28-án. A miniszter rendeletéből. Aláirás olvashátatlan miniszteri oszt. tanácsos.

5341-1913. szám.

Valamennyi járási főszolgabiró urnák, Valamennyi községi elöljáróságnak.

Utalva Vasvármegye hivatalos lapja 42 12. számában közzétett 10940—1912. számú törvényhatósági bizottsági véghatározatban foglaltakra közzéteszem.

Megjegyzem, [hogy ezen véghatározat ellen csak Magvargencs ’ és Kemenesjiiögvéísz községek éltek felebbezéssel.

Szombathely, 1913. március 18.

Herbst Géza sk., alispán.

5895—1913. szám.

Az általános beszerzési és szállítási r. t. kérelme a 'kiadásában megjelenő »Näp«, »A polgár«, .»Budapest«, »Kísujság«, »Az Est«, »Uj lap«. »Ejnye be jó«, »Népszava« ps »Érdekes Újság« című lapok utcai elárusitásának engedélyezése iránt.

Véghatározat.

Figyelemmel az 16p8—897., 11287—902. és ,40202—906. számú Belügyminiszteri rendéletekre »Nap«, »Polgár«, »Budapest«, »Kísujság«. »Az Est«. »Uj lap«, »Ejnye be jó« című lapoknak a törvényhatóság egész területén, utcákon jéis nyílt tereken leendő darusítására az engedély folyó 'évi május Jhő 20-,ig terjedő három hónapi időre már megadatott. Az Érdekes Újság című lapnak hason módon való élárusitása a mai naptól folyó május hő 20-ig szintén engedélyezem. A Népszava Ämü [lap utcai élárusitása a m. kir. belügyminiszter ur *(4422—4913. számú rendelettel megtíltatott.

Miről folyamodó Budapest, V. Kádár-utca 4. ezám alatt ezen véghatározattál, valamint áz Összes főszolgabíró, polgármester és rendőrkapitány urakat a vármegyei hivatalos láp utján értesítem.

Szombathely, 1913. március hó 20.

Herbst Géza sk., alispán.

Tárgy: Telepengedélyezési eljárás.

Kereskedelemügyi magyar királyi Miniszter. Szám: 6472—VI. A. 1913. Valamennyi magyarországi másodfokú iparhatóságnak! A vizjogről szóló 1885. évi XXIII. t.-c. 24. §-ában a vizeknek ártalmas anyagokkal való megfertőzését határozottan tiltja, igen sok esetben előfordul mégis, hogy az ipari üzlettelepekről eredő szennyvizeket tisztítás nélkül bocsátják az élővizfolyásokba és így azok vizét megfertőzik. A vizeknek ily módon való beszennyezése nemcsak a közegészségügyi, az állategészségügyi és a (halászati érdekek súlyos sérelmével jár, [hanem károsan érinti azokat az jpari vállalatokat is, amelyek üzemükhöz szennyezexlen, tiszta vizet igényelnek. A jelzett viszásságok elkerülése érdekében célszerűnek mutatkozik, hogy hogy azoknál az ipar vállaltoknál, amelyek az üzemükből keletkező szennyvizeket más vizekbe kívánják vezetni, a szennyvíz levezetés kérdése még az üzembehelyeziés előtt rendezhessék. Erre való tekintettel a fiöldmivelésügyi miniszter úrral egyetértő leg elrendelem, (hogy az előlidjéizett törvényszakasz második bekezdése értelmében ä viz- joigíi [hatóságok beavatkozását igénylő üzlettelepekre vonatkozó telepengedélyezési tárgyalásra az elsőfokú iparhatóság az illető kultúrmérnöki hivatalt és a m. kir. (halálettalní és szennyvíztisztítói kísérleti állomást minden esetben meghívja, továbbá, hogy az ilyen tárgyban hozott és a vizügyi érdekeket érintő alsofoku iparhatósági határozatok az eljáráson résztvett kultúrmérnöki hivatalnak, jlletve a halélettam és szennyviztisztitó kísérleti állomásnak megküldessenek. Egyben — tekintettel larra, hogy (az iparhatósági telepengedély megadásánál az 1884. évi XvlI. t.-c. 27. és következő §-ainak rendelkezéseihez képest a köztekintetek megóvan-