Vasvármegye Hivatalos Lapja, 1911. január-december (9. évfolyam, 1-51. szám)
1911-11-09 / 45. szám
— 526 — Nézetem szerint a menhely ezen álláspontja nemcsak aziért szolgálja az igazi gyermekvédelmet, mert igyekszik valóban a szülei otthont kárpótolni, de viszont a gyermekvédelem által okozott óriási tehertől tőle telhetőkig az érdekelteket mentesíteni, amely óéit mindjobban elérni azért is hálás feladat, mert meggyőződésem, hogy az egész szé'p |é,s páratlan gyermekvédelmi rendszerünkét illu- zoriussá nagyban teszi az, hogy a 7 éven felüliek gondozásáért az illető községeknek kell fizetniük. Miéltóztassék továbbá megengedni, mert részemről tisztán az ügy iránt való lelkesedésből teszem, ha még ezúttal, mint kapcsolatos hivatallal — szintén félreértések kikerülése miatt — megismertetem azon álláspontot is, melyet a gyermekek felvétele és általában kiadatása kérdésében elfoglalok. Magyarország nagypercentes csecsemő halálozása kisebbítése érdekében óhajtandó volna, hogy minél több házasságon kívül született gyermek kerülne be az állami védelembe, mert általánosan elismert dolog, hogy halálozás szempontjából ez a legveszélyeztetettebb anyag, továbbá, mert nézetem szerint a házasságion kivül született, szintén Óriási százallék apasz tásához legbizt osabb an az j ár rulna (hozzá, ha ebből minél többen maradnának életben, mert az elő gyermék legbiztosabb kerékkötője az újból való erkölcsi megbotlásnak és leginkább vonja maga után a nemzők törvényes egybekelését. Ezzel kapcsolatosan természetesen az volna a kívánatos, hogy lehetőleg anyjával kerüljön be a (Csecsemő anyag védelmünkbe, nem pedig mint közönségesen, ha már a gyermek mesterséges (táplálással tönkre van téve. Ennek elősegítésére pedig azt gondolom, igen jó eszköz lenne, hogy azon anya, ki 3 hónapos kora előtt önként elhagyta, lilletve súlyos ok nélkül elválasztotta a Csecsemőjét, a törvényes gyámság jogától fosz- tassiék meg és gyermeke mint teljesen árva kezeltessék. Óhajtandó volna az igazi gyermekvédelem szempontjából, hogy életben lévő hozzátartozók és több szóbajöhető gyermek esetében ne pld. csak a nyomorékok, vagy csak a 7 éven jóval aluliak utaltassanak be s az épek s nagyobbak nem, mert a magyar állam nyílt védelmet csinálván, mi az épgyermekeket könnyen és jól eltudjuk jióravaló, nevelőszülőkhöz helyezni, addig ,a reparálhatatlan nyomorék gyermek (kivéve a siketnémák és vakokat) (illő gondozását kapcsolatos intézetek hij- ján (még magasabb dijtételek mellett sem tudjuk1 biztosítani, tehát mindig inkább ezek maradjanak hozzátartozóiknál és a többi épek utaltassanak be, .mert amazok az állami védeleben is elhagyatottak lesznek — rendszer hibáján kivül álló okok ból — noha ezért magát a rendszert szeretik felelőssé tenni, továbbá inkább a nagyobbak, részint éppen a még hiányzó iskolai, vagy életrevaló nevelés el nem mulasztása miatt, meg ha idejében meg nem adatik, szolgáltatja az okot a későbbi el- züllésre s (ügy megesik majd, hogy fennálló gyermekvédelem mellett sem lesz kevesebb később sem a züllött gyermek, — megint csak a rendszer hibáján kívül —■ másrészt a kisebb gyermekek jobban rá is szorulnak a nevelőszülői szeretetnél forróbb igazi szülői szeretetre, bár a magam részéről nem törekszem mindenáron a gyermek szülői kapcsolat sziétrombolására, noha különbséget e tekintetben szeretnék tenni a házasságon kívül s belül születettekre nézve. És én azt hiszem, hogy ezt szem előtt tartva és a züllés veszélyét ott is meglátva, ahol az a környezetben csak amiatt van meg, mert a szüle kenyér kér eső foglalkozása közben nem ér rá gyermekei nevelésével foglalkozni s a'beutalást ekkor sem mulasztják el, hogy akkor nem íis lesznek vagy csak kivételesen züllött gyermekek. Természetesen ez csak úgy volna lehetséges, ha agok a községek elöljárói tennék meg erre nézve a kezdeményezést és pedig saját érdekükben is, (mert a nem züllött és még el nem romlott gyermek sokkal hamarabb talál amiolyan említett jótevőre és pártfogóra is, igiy költségmentesen elhelyezni is sokkal biztosabban sikerül, mjnt mikor már rossz, züllött gyermeket kell elhelyezni, vagy lakit esetleg már csak zárt, szigorúbb1 nevelő intézetbe (kell beadni, ami eltekintve attól, hogy ekkor (duplapénzbe kerül, de mindég, mint csavargó is, csak az illetőségi község költséges terhét képezi. Nem okos politika tehát a községek részé ről a beutalás halogatása, mert amit nyernek a réven, bőven elvesztik a vámon. Ép így óhajtom kissé körvonalazni a menhely álláspontját a kiadatási eljárás körül. Amint a miagam részéről legfőbb törekvésemnek fogom ismerni az elhagyott gyermekek arlra méltó és alkalmas nevelő szülői között is keresni az említett jótevőket szerezni pártfogókat, akikre a gyermekek neveltetése gondját céljainknak megfelelőleg átruházhassam ; úgy azon esetekben nem fogom javasolni a kiadatást, ha azt látom, hogy a szülőknek csupán saját önző céljaikra kell a még: neveletlen gyermek, jés vha ezáltal teljesen kárbaveszhet az eddigi gondozás minden eredménye és teljesen ki van zárva a gyermek részére valamely tisztességes jövő előkiészitése, úgy gondolom, hogy a szüle későbbi javára cselekszem, ha a gyermekiét akkor tőle ímegtagadom, mert a gyermek a szülének is úgy lehet igazi támasza, ha valamely kenyérkeresetre ki lesz tanítva, ha tisztességében és becsületében érintetlen marad, akkor tehát meg kell védeni a gyermeket szülőivel szemben is. . i
