Vasvármegye Hivatalos Lapja, 1911. január-december (9. évfolyam, 1-51. szám)
1911-06-08 / 23. szám
— 258 — nem rendelkezik oly, okmánynyal, amely címeréről iés pecsétjéről hiteles adatokat tartalmazna. Innen van, hogy a vármegye pecsétje az időik folyamán csak hiányosan és 'különböző alakításban tűnik fel és nem lehetett tudni, hogy mily alakban kell a vármegyei pecsétet feltüntetni, amely állapot ellenkezik a vármegye méltóságával. Ezen okokból, ,annál :s inkább, mert a megyék dinerének, -zászlóinak azért is fontosság tulajdonítandó, mert ezen jelvények a vármegyék önállóságát és nemzeti individualitását is feltünteti. A vármegye emere régi alakjának hatósági megálllapitása vált szükségessé. A címer régi alakjának, a fenti rendelkező részben elősorolt meg- áillapjtását a következők indokolják: A 16. századból eredő, tehát legrégibb pecsétlenyomatoknál határozottan látszik az öt földbe vert sánckarő, melyet háromszorosan vesszőfonás Vesz köriül. Hiojgfy a Viásőbb: időben jezen Isáfncpalánk várfalnak lett ábrázolva, onnan van, hogy a kilátszó cölöpvégek bástyafokoknak, a vesszőfonás közti nyílások lőréseknek lettek tévesen értelmezve. A sáncpalánkon álló madarat hosszú lába és nyaka,' forglószerü farka miatt strucnak vagy valamely gázló madárnak lehet tartani. Mivel azonban vesszőből font sjáínckosarat vagy palánkot vizenyős helyen szokták alkalmazni, közelfekvő gondolat, hogy mocsaras lelyen é’ő gáz'ó madár rajzát alkalmazták a címeren, a gázló madarak között a címeren feltüntetett alaknak a daru felel meg leginkább és ezen madárral, mely az éberséget js jelképezi, találóan fejezték ki a határszélen levő Vasvármegye feladatát. Az országos levéltár véleménye szerint a címer darumadara halat tart szájában, ezzel szemben a törvényhatósági bizottság azon nézetének ad kifejezést, hogy a madár szájában tartott tárgy egy bárói vasbunkó. Hogy ezen tárgy vas, mutatja határozottan az 1848 előtti címer lenyomat, mely vasköteget ábrázol. A 16. századbeli lenyomatnál a madár Szájában levő tárgy, a bal vége felé vastagodé. Hosszúságánál és formájánál fogva halnak nem tekinthető, hanem a különböző cimer lenyomatok összevetéséből, azt harci vasbunkónak lehet leginkább értelmezni, annyival is inkább, mert Vas a vármegye (elnevezésében is ki van fejezve. Sisakdísz azonban a régi pecsétlenyomatokon •nem látható, de az vdlószinüleg csak az egyszerűsítés kedvéért maradt el, mert a címereknél rendszerint fordul 'elő sisakdisz; mely föllé a címer [mezőben levő alak alkalmaztató. A paizstakaró szine, valamint a cimer mező színe a pecsétlenyömatből nem (állapítható meg, de mert a vármegye színei a kék és fehér tekintetében soha nézeteltérés nem merült fel, ezek mindenkor használatban voltak, azért a cimer mező színe kéknek veendő, a paizstakaró pedig kék és fehérnek. Ezen véghatározat, mely ellen 15 nap alatt a vármegye alispánjánál beadandó íelebbezésnek van helye, a vármegyéi áivatalos lapban szabályszerűen közzé teendő és jóvá hagyás végett a m. kit. belügyminiszter úrhoz felterjesztendő. Miről a vármegye alispánja és a vármegyei hivatalos lap szerkesztője értesittetik. A törvényhatóság' bizottság véghatározata. A törvényhatósági bizottság, az állandó választmány határozati javaslatának elvetésével a következőket határozza: A vármegye címere, a ma is használatban levő következő alakjában állaphtatik meg. Cartonche alakú paizson, kék mezőben, 5 kiálló fokban végződő, két sor 4—4 lőréssel ellátott, felfelé keskenyedő félkör alakú bástya fal, melyen át lő; jobbra néző struc madár csőrében vasköteget tart. Sisak és sisaktakaró a címeren nincs. Indokolás: A legrégibb pecsétlenyomatoknál is egv félkör alakú felfelé keskenyedő két soros 4—4 nagy nyitással bíró építmény látszik, sőt olyan pecsét- lenyomat ,'s van, melyen ezen építmény kapuval van ellátva. Ezen utóbbi körülmény is bizonyítja, hogy ,az építményt az ősök, falnak értelmezték. De nem is lehet azt másnak tartani, mert ha sánc- palánk volna, aminek a legrégibb pecsét lenyomat rajziából esetleg vélelmezni lehetne, semmi esetre sem keskenyfednék felfelé, mert a sánckosár vagy palánk mindenütt egyforma szélességű, nem volnának fajta nagy nyitások, mert úgy, rendeltetésének, hogy, a földcsuszamlást megakadályozza, — nem felelne meg. A sánckosár vagy palánk egy. védelmi műnek egy része és nem egységes védelmi eszköz, mint amilyent a címeren feltüntetni akarhattak. A bástyafalon kaput nem állapit meg a törvényhatósági bizottság, ínért a legrégibb címeren, melynek alakja megállapbtatni céloztatik, (kapu nincs, de bástyán sem természetben, sem képben, nem is alkalmazták. A heraldikai társaság a bástyán álló madarat strucnak állítja, az országos levéltár szakértője is strucnak vagy darunak1 tartja. A darut, címerekén, mint az éberség őrét, féllábon állónak, a felemelt másik lábában követ vágy más tárgyat tartva, a mese alapján azért, hogy elaludva, a tárgy elejtése által újra felébredjen és őrködjék. A vármegyei címeren a madár nem felemelt lábbal rajzoltatott, így inkább struc rajzának felel meg, annál is inkább, mert valamennyi .címer lenyomaton a madár hátsó jellegzetes tollai felfelé kunkorodnak, (ellentétben a daruéival, melynél lefelé konyulnak.
