Vasvármegye Hivatalos Lapja, 1908. január-december (6. évfolyam, 1-53. szám)
1908-01-30 / 5. szám
— 38 A tisztátalanság és szenny tehát a hagymáznak nem előidéző okát, hanem csak az iránta való fogékonyságot képezi. A tífusz ragály áltál fertőzött egyénen a beteg ség jelenségei azonnal nem észlelhetők, hanem csak 2—3 hét elmúltával, amidőn a fertőzött egyének levertségről, bágyadtságról, fejfájásról, szédülésről, s a test különböző részein jelentkező fájdalmakról panaszkodnak. Kedvetlenek, étvágytalanok, nyelvök bevont s ha ezen állapotban orvosi megfigyelés alá kerülnek, a mérsékelt fokú lázas höemelkedés már ilyenkor kimutatható. A legtöbb esetben a láz rázó hideggel kezdődik s ettől kezdve gyorsan emelkedik s tulajdonképen a rázóhideg fellépte képezi a későbbi szabályos hőemelkedésnek kezdeti stádiumát, amely emelkedés egy fertőző betegségnél sem oly jellegzetes mint a tífusznál s amely szabványos emelkedés diagnoztikus értékkel is bir. — A láz ugyanis a betegség első hetében fokozatosan emelkedik, még pedig úgy, hogy minden esteli hőmérsék magasabb az előtte való nap esti hőmérséké- nél s minden reggeli hőmérsék az előtte való reggeli hőmérséknél. Ezen fokozatos hőemelkedés a betegség e’ső hetében tart, a második héten a láz állandóan egy magaslaton marad s csak a betegség harmadik hetében kezd a láz fokozatosan alászállani. A lázas időszak alatt különösen a súlyosabb betegek nagy hőség érzetéről panaszkodnak, arczuk kipirult, a bőr forró, száraz, nyelvük kezdetben ragadós, vastak, sárgásbarna lepedőkkel fedett, később száraz piros, az ajkak szintén szárazak, cserepesek és repedezettek. A betegek nagyfokú levertségről, fejfájásról, szédülésekről panaszkodnak. Álmatlanok, izgatottak. Gyakran bő orrvérzések lépnek fel — Suly'ösabb esetekben a betegek kábultságba esnek, érzéketlenül feküsznek, érthetetlen szavakat mormognak, kezüket élénken dobálják, ide-oda nyulkálnak. Sokszor a tévenyés és nyugtalanság na^yobbfoku izgatottsággá fajul, a midőn gyakran megtörténik, hogy ágyukból hirtelen kiugornak, azért az ilyen súlyos betegek állandó felügyelet nélkül nem hagyhatók. A betegség többi jellegzetesebb tünetei közüliéi- említhetők még, hogy az első hét végén a bőrön, — leginkább a mellkason és hasfalon, — halványvörös foltok (roseola typhora) jelentkeznek. A has érzékeny, puffadt, az érzékenység különösen a vakbéltájon fokozódott, ahol nyomásra szörtyögés áll be. A betegség kezdetén rendesen székrekedés van jelen, a későbbi szakban, azonban beállanak a jellegzetes hig, borsóleveshez hasonló székürülések. S minthogy a belekben fekélyképződések vannak, amelyek a bélfalzatában lévő véredényeket elroncsolhatják, gyakran veszedelmes vérzések keletkeznek, sőt az a veszély is bekövetkezhetik, hogy a bél átfuródik, amely a betegre végzetes következményű. Jellegzetes tünetét képezi még a tífusz betegségnek a lépdaganat és a majdnem mindig jelenlevő hörghurut. Súlyosabb esetekben különböző szövődmények léphetnek fel, amelyek a beteg életét veszélyeztethetik. A betegség tartama enyhébb eseteknél 3—4 hét, súlyosabbaknál a betegség 6—8 hétig is eltarthat. Minél súlyosabb volt a láz, az üdülés annál hosszadal masabb, úgy, hogy néha 2—3 hónap is elmúlik, mig a beteg előbbeni egészségét teljesen visszanyeri. A hasihagymáz elég súlyos betegség, mely azonban legtöbbnyire gyógyulással végződik. Súlyossága a korral arányosan növekszik. A halálozási százalékra ^folyással van a járványoknak enyhébb, vagy snlyosabb jellege. Kosz indulatu járványoknál a halálozási százalék 15—20-ra tehető. Erős izomzatú és idegrend- szerü, nem kövér egyének, könnyebben áteshetnek a betegségen, mint a rosszul tápláltak, gyengék és vérszegények. Kedvezőtlen a jóslat az elhízott, kövér egyéneknél. Ami a tifuszbetegség gyógykezelését illeti, e tekintetbe az orvos rendelkezései lesznek első sorban irányadók, amelyhez kiváltképen a tífusz betegségnél kell szigorúan alkalmazkodni. Általánosságban megjegyzendő, hogy a hagymázbeteg lehetőleg tágas, világos, könnyen szellőztethető szobába helyezendő el, ahol a betegek minden zajtól távol nyugalomban tarthatók. A szoba hömérséke 15—17 C. fok legyen. S minthogy a tífusz betegségnél a gyógykezelés főleg a beteg erőbeli állapotának fenntartására és a hosszantartó lázak csökkentésére irányul, azért kiváló gondot kell fordítani a betegek táplálására és a hőcsökkentő eljárások alkalmazására. A táplálásra nézve megjegyzendő, hogy a betegek a bél bántalmazottsága miatt csakis folyékony tápszereket kaphatnak Legczélszerübb tápszer a forralt tej melynek napi adagja 2 liternyi is lehet. A tejen kívül még adható hig húsleves, vagy rizsből főzött és átszűrt leves tojással. Italul legalkalmasabb a friss jó viz, könnyebb ásványvizek: Petánczi, Ágnes, Salva*or, Sóskúti, Pau'a és Mariska forrás, czi romos viz, vagy kevés borral kevert viz A láz csökkentésére a belsőleg nyújtott gyógyszereken kívül leginkább a vizgyógymód vétetik alkalmazásba amely borogatások, lemosások, begöngyölések és fürdik alakjában a leghatályosabb és a legczélra- vezetőbb eljárásokat képezik. Ami a betegség elleni védekezést illeti, tekinte tel arra, hogy a fertőzés a beteg ürüléke által történik, amely a beteg környezetében levő tárgyakra, bútorokra s különböző eszközökre rátapad s igy a ragályanyag átvitele könnyen megtörténhetik, a betegek az egészségesektől elkülöaitendők. A betegekkel lehetőleg csak az ápoló személyzet érintkezzék, a látogatók távol tar tandók, az el nem különíthető betegek pedig kórházba szállittandók. A ragályozás ellen való védekezésnek egyik leg hathatósabb eszközét a tífusz betegek ürülékeinek fertőtlenítése képezi. A beteg ürüléke és vizelete negyedrészéig tiz százalékos rézgálicz oldattal vagy mésztejjel megtöltött edényben fogandó fel s ezek egy órai állás után, a midőn már a fertőző csirák megsemmisültek, öntendő az ámyékszékbe. A fertőtlenítésre használt mésztej akként készítendő, hogy 1 kg. égetett mészre 1 liter vizet öntünk s mikor a mész a vizet már magába szívta és szétesett, még további 3 liter vizet öntünk hozzá foly'onos keverés közben, mig a keverék tejszerü folyadékká lesz. Használható még fertőtlenítésre ötszázalékos karbolsav oldat (50 gramm karbolsav l liter vízre) és kétszázalék lytol oldat (20 gramm lytol 1 litér vízre). özigoruan fertőtlenitendők a beteg szennyezett ágyneműi és fehérneműi, amelyeket használat után két százalék karbol-oldatba kell 24 óráig áztatni s aztán forró lúgban kimosatni. A beteg szobája felgyógyu'ás, kórházba szállítás vagy elhalálozás után szintén alaposan fertőtlenítendő, padlózata szappanos lúgos vízzel felmosandó, a bútorok 2 százalékos karból- vagy lytol-oldatba mártott és kicsavart ruhával letörlendők, a falak kimeszelendők vagy újra festendők.
