Vasvármegye Hivatalos Lapja, 1907. január-december (5. évfolyam, 1-52. szám)
1907-12-05 / 49. szám
— 498 — az ághegyek némelyikén sajátszerü gyűrű van. Ez olykor a két vagy három utolsó előtti szem (rügy) között van és majdnem fél ujjnyi széles szürke övecske alakjával bir, mely a hajtást egészen körülveszi. Ezt a szürke övecskét nem lehet az ághegyről lehúzni, mert igen erősen van oda illesztve s azonfelül igen kemény is. Az egész olyan, mintha mákszemnyi, szürke szinü s tömérdek sok mennyiségű jgyöngyöcskéből volna összeragasztva. És ez övecske vájjon mi ? Ez is lepketojás! Az a parányi és szürke szinü apró gömböcske, az melyből ághegynek ez az öve áll, mind megannyi lepketojás és mindegyikből egy-egy hernyó a gyűrűs pille (Gast- ropachna neustria) hernyója lesz Egy-egy ilyen tojás- gyürü 3 —400 petéből van összeillesztve. Ez is olyan gonosz lesz, mint az elébb emlitett három társa. E szerint tehát a fehér galagonya lepke s a sárgafaru pille a telet fönt, a gyümölcsfa koronájának ághegyein, kiszáradt levelekből készített fészekben, mint kis hernyócska huzza ki, el enben a gyapjas pille a telet mint tojás a fa törzsén taplószerü s agyagszin- sárga gyapjas bevonat alakjában tölti el, holott a gyűrűs pille szintén mint tojás marad meg egyik évről a másikra, még pedig a gyümölcsfa előző évi hajtásainak vékony ághegyein apró övszerü gyűrű alakjában. Ezt az utóbbi övét magas törzsű fáknál csak igen éles szemű ember veheti észre: ellenben középmagasságu fáknál, ha ágaik még nem hajtottak ki igen magasra, könnyű azt észre venni. Hogyan irtsuk a kártékony hernyók áttelelö alakjait? Minthogy már tudjuk, hogy gyümölcsfáink legkártékonyabb hernyói részint hernyófészkekben, részint mint lepketojások telelnek ki és mert tudjuk továbbá, hogy azokat hol kell keresnünk: lássuk most, hogy hogyan pusztíthatjuk el azokat a legkönnyebben és a legalaposabban! A hernyófészkeket — kiesit-nagyot egyaránt — egyszerűen leszedjük, még pedig azonnal, mihelyst a fa lombját lehullajtóttá. É hernyózásra legalkalmasabb valamely őszi vagy téli verőfényes nap, föltéve, hogy a fák koronáját hó, vagy zúzmara nem borítja. Alacsonyabb fáról e fészkeket kézzel is leszedhetjük, de magas törzsiteknél már az úgynevezett hernyózó ollót kell használnunk. Ezt a hernyózó ollót olyan hosszú, de könnyű rudhoz jkell erősíteni, hogy azzal még a legmagasabb gyümölcsfa ághegyeit is elérhessük. Ahol a rúd nem elég hosszú, pl. az igen öreg és igen magas fáknál, ott álló létrát is kell használni, hogy a hernyófészket ezen az utón közelíthessük meg. Maga a her- nyóyó olló úgy van készítve, hogy ez magától nyílik. Egyik ága zsinórral van megkötve: ha ezt a zsinórt meghúzzuk, akkor az olló becsukódik és akkor az éle közé kerülő hernyó fészkes ághajtást elvágja. Mihelyst a zsinórt újonnan eleresztjük, az olló ismét kinyílik, így tehát az elvágott hernyófészkes ághegy leesik, néha a földre, de sokszor bizony megakad, [a fa koronájában s akkor le kell azt onnan külön venni. Hogy tehát a hernyózás ilyen akadékoskodással ne járjon újabban a hernyózó ollókat ágfogó készülékkel szokták fölszerelni, hogy az olló a levágott ághegyet azonnal az elvágás pillanatában megfogja és fogva tartsa addig, mig azt le nem tesszük oda, ahová magunk akarjuk. (Az ilyen hernyózó ollókat, akár régit, akár ágfogósat, kapni majdnem minden mag- és vaskereskedésben. Jó, ha abból mindenki legalább egyet megszerez. Kisgazdák pedig ketten-hárman közösen szerezhetnek meg egyet.) A hernyózó ollóval tehát szedjük le [mind a hernyófészket. A halomra gyűjtött fészkeket pedig azután — ha nem kell félnünk a tűz veszedelmétől — akár a kertben, akár a ház tűzhelyén égessük el. A hernyózás alkalmával azonban ne csak a hernyófészkeket és a fán maradt egyéb száraz leveleket szedessük le, hanem gyüjtessük össze a fán rajta maradt és összeaszott minden gyümölcsöt is, mert abban is több rendbeli baj lakozik. Ezt az Jisszeaszott gyümölcsöt is el kell tehát tüzelni. Ugyancsak a hernyózó ollóval szedjük ám le a gyűrűs pille tojását is. Ezt első pillantásra nehéz ugyan észre venni, de gondos szem megtalálja azt is s akkor le lehet azt is annyira szedni, hogy alig marad belőle valami a fán. Ellenben a gyapjas pille tapló szinü tojását egyszerűen lekaparjuk a fa törzséhez közel tartott valamely edénybe, vigyázván arra, hogy a lehulló tojás földre ne hulljon vagy egyébként szanaszét ne peregjen; mert a földre hullott tojásnak tavaszig legtöbbször semmi baja sem történik s akkor a hernyó minden baj nélkül kibujhatik belőle. Éppen úgy van a dolog a fa törzsén és egyebütt szétpergett többi tojással Hogyha a lepketojásokat az összes gyümölcsfákról mind egy szálig leszedtük, akkor azokat nyílt tűzön kell elégetni Ha sok volna e tojásból, akkor az eltüzelés csak apránként történjék. Mert ha sokat tennénk belőle a tűzre, az felrobbanna és szétverné az összes petét s akkor a peték összeszedése újabb munkát adna nekünk. Éppen e veszedelmes robbanás miatt nem szabad a lepketojást sem a kályhában, sem a ‘konyha tűzhelyén elégetni. Ugyancsak a téli hernyózás alkalmával meg kel^ gondosan takarítani a fák törzsét is. Az elváladozó kéreg, valamint a törzset borító moha és zuzmő alatt temérdek sok apró ellenség tanyázik, amely mind a gyümölcsfát és annak termését bántja. Takarítsuk tehát ezt a feleslegesr kérget és hasonlóképen a mohát és zuzmót is le ! És ha azt még ősz folyamán nem tettük, akkor okvetlenül a hernyózás alkalmával el kell távolítani a gyümölcsfák száraz ágait és száradozó ághegyeit is. Hasonló gondunk legyen arra is, hogy a tavasz elején, de okvetlenül még a fák uj fakadása előtt kitakarítsuk a gyümölcsfák törzsének tövét s általában a gyümölcsfák alját is. Össze kell gereblyélni s el kell távolítani innen mind a lehullott lombot Ez az eltávolítás azonban ne csak az legyen, hogy a száraz lombot és ágtörmeléket a kert valamely zugába hor- datjuk s a nyáron át ott hagyjuk. Nem! Ezt ne tegyük, mert az semmivel sem volna jobb annál, mintha a lom bot előbbi helyén, a fa alatt hagytuk volna meg. Az összegyűjtött régi lombot, almot, legjobb ha kissé megszikkadt, mind tisztára eltüzelni: akkor biztosak lehetünk arról, hogy mindaz, ami benne rossz és vészthozó volt, valóban el is pusztult! Ámde ne higyjtik, hogy a befejezett téli hernyó irtással letettük már miud a gondunkat. Az korántsem úgy van ! Hiszen a „kis hernyófészkek“ közül, valamint a gyűrűs pille tojásgyüröi közül is egyik-másik rajt’ maradhatott a fán! Ebből bizony a szép tavasz elején csupa életre való hernyó bújik ki. Ezt tehát csak utólag irthatjuk, még pedig akkor, amikor április havában észre vesszük, hogy a gyümölcsfák egyik-másik ágán a levélzet veszendő félben van és napról napra kévés bül. Az ilyen herayós ágrészt legjobb azon melegében
