Vasvármegye Hivatalos Lapja, 1905. január-december (3. évfolyam, 1-53. szám)

1905-01-19 / 3. szám

— 18

hogy az alkotmányos élet egyik alap feltételét képező szabad vélemény nyilvánítási jogát mindenkinek tiszteletben tartani és bárminő fenyegetéstől vág}7 erőszaktól tartózkodni minden szabadságszeretö magyar embernek lionpolgári kötelessége. S egyúttal köztudomásra kell hozni, hogy más politikai pártállásuakkal szemben fenyegető magatartást tanúsító vagy éppen tettlegességre vetemedő csoportosulások kérlelhetlen szigorral, s ha kell fegyveres erő alkalmazásával is szét fognak oszlattatni. Az illetékes hatósági közegeket pedig személyesen felelőssé teszem az iránt, hogy a személy és vagyonbiztonság, valamit a szabad vélemény nyilvánítás elleni bűncselekményeket törvényes hatalmuk legerélyesebb felhasználásával fogják megakadályozni, illetőleg megtorolni és a választási küzdelem szabadságát, veszélyeztető csoportosulásokat, ha kell karhatalommal is széjjel oszlatják. Budapest, 1905. január 14. Tisza s. k.

910/805. sz.

Valamennyi főszolgabíró, polgármester, rendőrkapitány községi és kórjegyző és községi elöljáró uraknak közhírré tétel és alkalmazkodás végett kiadom.

Szombathely, 1905. január 17.

Bezerédj István s. k.

alispán.

A képviselő választások napjára eső országos és heti vásárok áthelyezése.

792—1905. sz.

Járási főszolgabíró, polgármester, községi és körjegyző uraknak és községi elöljáróságoknak.

A kereskedelemügyi m. kir. minister ur 2820— 905. sz. a. elrendelte, hogy azon országos és hetivásárok, melyeknek határnapjai a törvényhatóság területén f. hó 26-án megtartandó képvelő választás határnapjával egybeesnének, a képviselő választás napját követő második napon tartassanak meg. E rendelkezés indoka a közrend sikeresebb fentarthatásán kívül egyrészt az, hogy a választók alkotmányos jogaikat á vásár látogatás elmulasztásából esetleg reájuk háromol- ható hátrányok nélkül gyakorolhassák, másrészt annak megelőzése, hogy a vásártartó községek a vásárok gyérebb látogatottsága révén helypénz jövedelmeik tetemes részéből el ne essenek. Felhívom Czimet, hogy ezen rendeletemről a vásártartásra jogosultakat, illetve az érdekeltséget megfelelő módon azzal értesítse, hogy amennyiben fentebbiek szerint áthelyezett vásáraikat valamely későbbi napon kívánnák megtartani — ezt kellő indokolás mellett közvetítésemmel a kereskedelmi miniszter úrtól kérelmezhetik.

Szombathely, 1905. évi január hó 14.

Bezerédj István sk. alispán.

Tárgy: A hagyatéki ingatlanok leltári becsértékének megállapitása.

113870/V—a. 1904. B. M. számú körrendelet. — Valamennyi vármegyei és városi törvényhatóságnak. A hagyatéki ingatlanok leltári becsértékének megállapitása tái'gyában. Valamennyi vármegye és törvény- hatósági város közönségéhez hivatali elődöm által 1896. évi deczember hó 11-én 108093. szám alatt kibocsátott rendelet (L. 1896. évi Rendeletek Tára Il-ik kötet 793—794. lap) akként intézkedett, hogy „az ingatlanok becsértéke — ha csak valamely érdekelt félnek kérelmére, a leltározó által alkalmazott egy vagy több szakértő többre nem becsülné az ingatlant — az 1894. évi XVI. tcz. 42. §. második bekezdése, valamint az ezen törvény végrehajtása tárgyában 1895. évi október hó 11-én 43194. I. M. szám alatt kibocsátott bel- és igazságügyministeri rendelet (Lásd 1895. évi Rendeletek Tára Il-ik kötet 548. lap) 44. §. második bekezdése szerint az 1881. évi LX. tcz. 148. §. első bekezdésének rendelkezéséhez képest állapítandó meg, vagyis a becsérték szőlőknél és házosztályadó alatt álló ingatlanoknál az évi államadó kétszázszoros összege, házbéradó és földadó alá esó ingatlanoknál az évi államadó százszoros összege.“

Ez a rendelkezés a gyakorlatban oly magyarázatra szolgáltatott alapot, — melynélfogva az ingatlanok hagyatéki leltári becsértékét nemcsak akkor kell az 1881. évi LX. tcz. 148. §-ához képest megállapítani, ha az érdekeltek szakértő által való becslést egyáltalán nem kívántak, hanem akkor is ha az érdekeltek kérelmére ily becslés történt ugyan, de az ingatlanoknak ekként megállapított becsértéke az 1881. évi LX. tcz. 148. §-ához képest kiszámított becsértéket meg nem haladja. Minthogy ez a magyarázat kétségtelenül ellentétben áll az 1894. évi XVI. tcz. 42. §. második bekezdésének, valamint az 1895. évi 43194. I. M. szám alatt kibocsátott bel- és igazságügyi minis- téri rendelet 44. §-a második és ötödik bekezdésének a fentebb érintett 1896. évi 108093. számú itteni rendelet szerint is irányadó rendelkezésével, amennyiben ezek szerint becslés esetében általában az ingatlanokat is ép úgy, mint az ingókat valódi forgalmi értékben kell a leltárba felvenni s azoknak értékét csakis becslés hiányában kell az 1881. évi LX. tcz. 148. §-ához képest megállapítani. Minthogy továbbá az 1896. évi 108093. számú itteni rendeletnek fentebb érintett helytelen magyarázata a gyakorlatban is előfordult, amiből tekintettel arra, hogy nemcsak az örökösödési illetékek kirovásának (1887. XLV. tcz. 3-ik §. 2. a) pontja), hanem a hagyatékot tárgyaló kir. közjegyző dijai kiszámításának (1894 : XVI. tcz. 117. §.) alapját és a hagyaték leltári becsértéke szolgáltatja, — sok esetben jogtalan anyagi hátrány hárulhat az érdekelt felekre.

Ugyanazért szükségesnek tartom, hogy az idézett rendelet téves értelmezése a gyakorlatban kizárassék és ez okból felhívom a törvényhatóságot, figyelmeztesse a leltárok eszközlésével megbízott közegeit a vármegye területén lévő községekben a leltározások eszközlésére hivatott községi illetve körjegyzőket, — rend. tan. városokban a leltározások eszközlésével megbízott hivatalos közegeket, hogy a leltározások alkalmával, a hagyatéki vagyon becsára az 1894. évi XXI. tcz. 42. §-a értelmében csak akkor állapítandó meg az i881. évi LX. tcz. 148. §. első bekezdésének rendelkezéseihez képest, ha az érdekeltek becslést nem kívánnak. Ha ellenben valamelyik érdekelt fél becslést kíván, az ingatlanok, úgy szintén nagyobb értékkel biró ingóságok egy vagy több szakértő más ingók megbecslése, egy szakértő közbejöttével foganatosítandó. — Becslés esetében az 1895. évi október hó ll-én 43194. szám alatt kibocsátott bel- és igazságügyi ministeri rendelet 44 §-ának ötödik bekezdéséhez képest mind az ingókat, mind az ingatlanokat valódi forgalmi értékben kell a leltárba felvenni. A szakértő becsüs tehát nincsen kötve az 1881. évi LX. tcz. 148. § ában meghatározott érték megállapításához hanem a hagyatéki ingatlanok becsárát mindig a forgalmi ér-