Vasvármegye Hivatalos Lapja, 1905. január-december (3. évfolyam, 1-53. szám)

1905-01-05 / 1. szám

7 —

Azonban még a jogorvoslati utasításnak ezen rendelkezése mellett is marad fenn két olyan kérdés, mely a gyakorlatban eltérő magyarázatokra ad alkalmat s melynek egységes megoldása ennélfogva szükségesnek mutatkozik.

Nevezetesen az elsőfokú hatóságnál előterjesztett s ez által elfogadott felebbviteleknek a másodfokú hatósághoz való felterjesztése kétféle czélból történhetik,

u. m.: 1. másodfokú határozat hozatala végett; 2. a másodfokú hatósághoz való továbbítás végett, minthogy az elsőfokú hatóság a tfarmadfokhoz intézett felebbvi- telt az utóbbihoz közvetlenül fel nem terjesztheti, hanem az idézett jogorvoslati utasítás 7. §~ának utolsó előtti bekezdése értelmében köteles a másodfokú hatóság közvetítését igénybe venni.

Ahhoz, hogy a másodfokú hatóság az elsőfokú határozat elleni felebbvitelt az 1. alatti esetben, tehát midőn az ügy érdemét is elintézhetné, érdemleges döntés helyett vissza is utasíthatja, nem férhet kétség. Ellenben kérdés az, vájjon a visszautasítás joga a 2. alatti esetben is megilleti-e a másodfokú hatóságot ?

E tekintetben a jogorvoslati utasítás 7. §-ának utolsó bekezdése veendő irányadóul, melyszerint a másodfokú hatóság akkor, ha a felebbvitel elintézése valamely magasabb fokú hatóság hatáskörébe tartozik, a felebbvitelt a még esetleg nála levő iratokat hozzácsatolva — késedelem nélkül ehhez a magasabb hatósághoz terjeszti fel. Vagyis a másodfokú hatóság ilyenkor csak a közvetitő szerepét viszi s a felebbvitel megengedhetőségének kérdését hivatalból nem vizsgálhatja. E mellett szól az is, hogy a meg nem engedett vagy elkésett félebbvitelt a harmadfokú hatóság nem köteles érdemben elintézni, hanem vissza is utasíthatja, tehát még mindig van mód arra, hogy a törvény értelmében meg nem engedett vagy elkésett felebbvitel visz- szautasittassék. Ennélfogva a másodfokú hatóságnak visszautasító végzése ily esetben — mint hatáskörén kívül hozott — semmisnek tekintendő.

A második kérdés az, vájjon a másodfokú hatóságnak a felebbvitelt visszautasító végzése 1. alatti esetben végérvényes-e, avagy ily esetben is helye van e az ellen felfolyamodásnak?

Minthogy az 1901. XX. t.-cz. 5. §-a a másodfokú hatóságnak csak felfolyamodás esetén hozott végzését jelenti ki végérvényesnek s minthogy a másodfokú hatóság által hivatalból gyakorolt visszautasítás végérvényessége tekintetében a jogorvoslati utasítás sem rendelkezik : a szóbanlevő kérdésben az 1901. XX. t. ez. által megállapított felebbviteli rendszer általáros elveiből kell kiindulni s ez alapon keresni a megoldást.

Oly felebbviteli rendszerben, mely három hatósági fokozatot ismer, az alsófoku hatóság határozata ellen mindig van felebbvitelnek helye, kivéve, ha a felebbvitel kifejezetten kivan zárva. S minthogy az 1901. XX. t -ez. szerint a másodfokú hatóság határozata ellen általában van felebbvitelnek helye (2. és 3. §) azok az esetek pedig, melyekben a másodfokú határozat végérvényes (5. és 9. §) a kérdéses esettel nem azonosak : az 1901. XX. t.-cz. rendszeréből is azt kell következtetni, hogy a másodfokú hatóságnak oly határozata ellen, mely ellen a törvény a felebbvitelt nem zárja ki, felebbvitelnek van helye.

Ilyképen a másodfokú hatóságnak a felebbvitel visszautasítása kérdésében nem felfolyamodás folytán, hanem a jogorvoslati utasítás tizedik bekezdése értelmében hivatalból hozott végzése ellen is — kivéve, ha a másodfokú hatóság az ügy érdemében is végérvényesen katározhatna — a harmadfokú hatósághoz felfolyamodásnak van helye.

Budapesten, 1904. évi november hó 6.

Tisza s. 1c.

10615|904. sz.

A vármegyei tisztikar összes tagjainak tudomásvétel végett kiadom.

Szombathely 1904. november 29.

Bezerédj, alispán.

Tárgy: A kereskedelemügyi m. kir. minister ur 74511/904. számú leirata a takarmányul szolgáló tengerinek díjkedvezmény melleti szál- lithatása tárgyában.

Kereskedelemügyi m. kir. minister 74511-904. III.

szám.

Ya amennyi vármegye közönségének (szlavon-hor- vátországi vármegyék kivételével).

A szárazság által okozott rossz termés folytán az ország túlnyomó részében beállott nagymérvű takarmány hiány indokából állattenyésztéssel foglalkozó gazdák részére teljes kocsirakományokban szállítandó szálas- és erőtakarmány-küldeményekre nézve a m. kir. államvasutak vonalain és az államvasut kezelése alatt álló helyiérdekű vasutakon, valamint a többi hazai magán vasutakon ideiglenes jellegű, rendkívüli díjkedvezmények lettek engedélyezve, melyek a ezélzathoz képest csakis állatállománynyal biró gazdák által s csak a saját szükségletüknek megfelelő takarmány meny- nyiség után vehetők igénybe. A dijkedvezmények ily terjedelemben való igénybevételének biztosítása érdekében akkép rendelkeztem, hogy ezek a dijkedvezmények csak olyan takarmány küldemények után alkalmaztassanak, melyek valamely a rendeltetési hely szerint illetékes hazai gazdasági egyesület által kiállított külön e czélra megállapított igazolvány alapján gazdák czime alatt föladásra kerülnek.

Ezen igazolási eljárás mellett tehát a szóban levő dijkedvezmények csakis a közvetlenül gazdák részére és azoknak czime aiatt szállított takarmány küldemények után alkalmaztattak, s ennélfogva a takarmánykereskedők és szövetkezetek s általában közvetítők részére szállított ilynemű küldemények az említett díj- kedvezményekben nem részesülnek. Tekintve azt, hogy azok a kis gazdák, kiknek takarmány szükséglete nem tesz ki egy egész kocsirakományt, vagy a kik a szükségelt takarmányt egyszerre teljes kocsirakománjmkban nem szerezhetik be, s ennélfogva leginkább a takarmánykereskedőkre vagy a mezőgazdasági szövetkezetek által közvetített beszerzésre vannak utalva, az azok utján beszerzendő takarmánynemüek után díjkedvezmény élvezetébe ez időszerint nem juthatnak — indokoltnak látom, hogy a takarmány kedvezmény a tengeri mint legfontosabb takarmányezikk után akkor is rendelkezésre bocsáttassák, ha a gazdák a takarmányozásra rendelt tengerit, takarmány kereskedők vagy szövetkezetek s általában közvetítők utján szerzik be. — Ennélfogva a magy. kir. államvasutak vonalait és a pécs-barcsi vasutat illetőleg egyben elrendeltem, hogy a tengerire takarmányhiány indokából engedélyezett „C“ osztály díjtételeinek alkalmazásában álló különleges díjkedvezmény a nem gazdák czime alatt feladásra kerülő, de tényleg gazdák által takarmányként leendő fölhasználásra rendelt oly teljes kocsirakományu ten-