Vasvármegye Hivatalos Lapja, 1904. január-december (2. évfolyam, 1-52. szám)
1904-06-16 / 24. szám
— 265 — időhöz nem kötött baleseti segélyezés tényleges nyújtása által váltak a földmives nép körében közismeretessé. A tagok jelentkezésénél az 1903. évben már nem volt annyira tapasztalható az a túlsúly, melyre ezelőtt egyes vidékek, különösen pedig egyes községek kedvező körülményeik folytán jutottak, hanem a jelentkezés az ország minden vidékéről arányosnak, állandónak, egyöntetűnek volt mondható, sőt a jtlentkezés — bár annak zöme az év elejére esett, — még az év különböző részében is egyenletesnek mutatkozott, ami mindenesetre a természetes és állandó fejlődés jele és biztositéka. Legtöbb tagunk ebben az évben is a rendkívüli tagok sorába iratkozott be, hol évi csekély 1 korona befizetéssel szemben az illetők a pénztár baleseí-bizto- sitását élvezik. Ezek minién naptári év végével kiesnek a tagok sorából s évenkinti rendszeres szaporodásuk azt tanúsítja, hogy egyrészt aki egyik évben megszerezte a balesetbiztosítás jogát, az a következő évben is megszerezni kívánja, másrészt, hogy ezek példája újabb tagok részéről követésre talál. Ezek száma 1903-ban az előző évhez képest 33 százalékkal emelkedett. A biztosításra önként jelentkező rendes tagok száma is igen kedvezően emelkedett az 1903. évben. Az I. csoportbeli rendes tagok sorába, hol a tagok évi 10 korona 40 fillér tagsági dij ellenében maguknak a baleseti segélyezésen felül a nyugdíjhoz hasonló állandó rokkantsági és aggság esetére szóló segélyt, valamint családjuknak haláleseli segélyt biztosítanak, mintegy tízezer egyén lépett be. Hogy ennek daczára ezek száma az előző évi jelentésben megjelölt számot nem ugyanannyival szaporította, annak az az oka, hogy az 1903. évben ugyanebből a csoportból részben haláleset, vagy a cselédbiztositási módszerre valé átlépés, legnagyobb részben azonban tagsági dij hátralék miatt több mint halodfélezer tagot kellelt törülnünk. A II. csoportbeli rendes tagoknál, kik évi 5 korona 72 fillér tagságidij ellenében a baleseti segélyezésen felül a fentebb körülirt segélyeket fele összegben biztosilják maguknak, teljesen ugyanazon körülmények állottak fenn, mint az előbbi csoportnál, s itt a har- madfélezernyi taglétszám-emelkedést az csökkentette, hogy ezen csoporban is a fentebb ismertetett okokból löbb mint másfélezer tagot kellett az 1903. évben törülnünk. A III. csoportbeli rendes tagok száma, mely tagok évi 2 korona 60 fillér tagsági d'j ellenében csakis haláleseti segélyt biztosítanak, az 1903. év folyamán megháromszorozódott ugyan, azonban e tagok jelentkezése ez évben nem mondható kielégítőnek, ami annak róható fel leginkább, hogy azon vidékeken, hol az e fajta biztosításra a hajlandóság leginkább megvan, a tagok hozzá vannak szokva a temetkezési egyleteknél divó halálesetenként teljesítendő befizetésekhez, s a pénztárunknál fennálló rendes évi dijak fizetésére való kötelezettségtől egyelőre idegenkednek. Oly temetkezési egyletek ügyvitelének átvéte'e, mely egyletek a feloszlást jogérvényesen elhatározzák, a törvényben megadott felhatalmazás értelmében eddig azért nem került végrehajtásra, mert az átvételre jelentkezett egylelek egy része olyan, mely elvállalt kötelezettségének máris képtelen eleget tenni, miért is a pénztár által reális alapon nyujlhaló feltételeket az illető tagok elfogadni nem voltak hajlandók, más részének átvétele iránt pedig a tárgyalások még folyamatban vannak. A rendes tagok IY. csoportjába, hol a tagok évi 5 korona 20 fillér tagsági dij ellenében maguknak vagy másnak b'zonycs életkor elérésére esedékes segélyt biztosítanak, a jelentkezés ez évben is kielégítő volt. Rendkívül kedvező volt a rendes tagok létszámának emelkedése, a gazdasági cselédek biztosításának azon módjánál, melynél a munkaadó a szolgálatból távozó gazdasági cseléd javára már befizetett tagsági dijakat egy másik cseléd javára oly módon számittat- halja át, hogy az uj eseléd után annyi következő éven át nem fizet tagsági dijat, ahány esztendőre az eltávozott cseléd után a múltra nézve azt már megfizette. Az 1903. évben ugyanis a biztosító munkaadók száma megközelítette az 1902. évben biztosított cselédek számát; ez utóbbiak száma pedig a négy csoportban együtt véve meghuszszorozódott. Ezen a helyen hangsúlyoznunk kell, hogy a biztosítás tulnyomólag a rendes tagok I. csoportjában eszközöltetett, mely csoportban a cselédnyugdjazás kérdése leghelyesebb megoldást nyerhet. Tetemes és pedig 60 százalékos emelkedést mutat végül a baleset veszélyének leginkább kitett gazdasági gépmunkások kötelező biztosításának azon formája, amidőn e gépmunkások a személyükben beálló vállozásokra való tekintettel nevüknek megjelölése nélkül átalányban biztosíttatnak. Ez az emelkedés főleg annak tulajdonítható, hogy mig az 1902. évben julius 1-én, tehát már a cséplési munkák kezdetén életbe lépett törvényes rendelkezésekről a' géplulajdonosok kellő időben tudomást nem szerezhettek, addig az 1903. évben az idevonatkozó rendelkezések és feltételek közludomásra hoza- lalára és helyes végrehajtására kellő idő állott rendelkezésre. Az 1903. év végén volt: önként belépő rendes tag, és pedig I. csoporbeli 15348 II. 2626 III. 146 IV. 1430 Összesen : 19550 A rendes tagok sorában biztosított gazdasági cseléd, és pedig I. csoportban 3893 II. 937 III. 17 IV. 177 Összesen : 5024 Rendkívüli tag 40956
