Vasvármegye Hivatalos Lapja, 1904. január-december (2. évfolyam, 1-52. szám)
1904-03-17 / 11. szám
— 117 baromfikorelával való fertőzés esete fenn aem forog. 3. §. A tyukpeslisnek a vámkülföldről való behurczolása ellen a hivatkozott körrendelet 1. §-ában, viszont pedig ezen betegségnek a vámkültöldre való elhurozolá-a ellen ugyanazon körrendelet 10. §-ában már meg lévén állapítva a megfelelő óvintézkedések, e részben külön rendelkezés szüksége ezúttal fenn nem forog. 4. §. Jelen rendeletem a „Budapesti Közlönyében való kihirdetés után az 5 ik napon lép életbe. Budapest, 1904. évi február hó 27-én. TaTán s. k. Valamennyi Törvényhatóságnak. 4117/1904. Valamennyi járási főszolgabíró, polgármester, m. kir. állatororvos, községi és körjegyző úriknak és községi elöljáré'knak a miniszter: körrendeletét a legt be jed- leLb módon leendő közhírré tétel és az abban előirt intézkedések szigorú végi óhajtása és ellenőrzése végett kiadom. Szombathely, 1904. márezius 9-én. Bezerédj István s. k. alispán. Melléklet a m. kir. földmivelésügyi miniszter 1904. évi 24750 számú körrendeletéhez. Útmutatás a tyukpeslisről és az ellene való védekezés szabályairól. I. A betegség jellege és elterjedése. A tyukpestis igen könnyen átterjedő ragadós betegség a mely a házi szárnyasok közfii majdnem kizárólag csak a tyúkokra (lyuk félék gallinae) veszélyesés csaknem kivétel nélkül elhullással végződik. Az egészséges tyúkok befertőzése leggyakrabban az ujonan beállított beteg tyúkokkal történik. Ezenkívül terjedhet ez a betegség az ugyanezen betegségben elhullóit tyúkok, valamint az élő, vagy leölt beteg tyúkok ürüléke1, továbbá zsig erei, vére, tollai és egyébb hulladékai* nem különben ily beteg tyúkok hulladékaival beszennyezett más baromfi vagy eszközök által. II. A tyukpestis ismertető jelei és megkülömbö etetése külsőleg a baromfi kolerától. A tyukállomány befertözését mindenekelőtt a hirtelen bekövetkezhető elbukások mutatják. A tyúkok nem ritkán anélkül is elhullanak, hogy rajtuk feltűnőbb betegedési tüneteket lehetett volna észlelni. Alapos vizsgálat során azonban az első elhu lási esetek bekövelke- zésekor észrevehető, hogy néhány állat bágyadt és szomorú tollazatukat felborzalva és szárnyaikat lelógatva taríják, nagy álmosságot és bénulási tüneteket mutatnak, s szemük köiőhártyája gyakran élénkebb vörös és duzzadt. A betegség csaknem kizárólag 2—4 napon belül elhullással végződik. A lyukpeslis a baromfi koleráiéi élő állaton főleg abban külömbözik, hogy a tyukpestisnél hasmenés nine-; egyébként az elhullás is 1 — 2 nappal később szokott bekövetkezni a tyukpestisnél, mint a baromfikolera eseteiben. III. Védekezés a betegség fellépése ellen. A tyukpestis behurczolásának a következő rlő vigyázati szabályok alkalmazásával lehet e’ejét venni: a) az idegen, főlég a külföldről behozott szárnyasok hozzászerzésének mellőzésével. b) a háztartásban leölésre kerülő idegen baromfi hulladékainak a fertőzést kizáró módon való eltávolításával (elégetéséve ), c) a baromfiaknak tivoltatartásával olyan utaktól legelőktől, patakoktól stb. a melyeket idegen baromfiak használnak, d) baromfi kereskedőknek az udvaroktól való távoltartásával. Ha idegen baromfi beszerzése (pl. tenyésztési czélra) el nem kerülhető, tanácsos azt hat nyolez napon át elkülönített helyen elzárva tartani és a régi állomány közé csakis akkor bocsátani, ha a jelzett idő alatt sem minemü betegedési tünelek nem mutatkoztak. E< az elővigyázat annál is inkább ajánlatos, mert a már netán befertőzött állatok egy ideig még egészségeseknek mu'at- kozhatnak. IV. Intézkedések a tyukpestis kitörése alkalmával. A megbetegedett baromfinak gyógyszerekkel való kezelése rendszerint eredménytelen és íz okból nem ajánlatos. Sokkal czélszerübb a megbetegedett állatokat azonnal leölni és a fertőzést kizáró módon eitávolitan , mert gyógyulásuk csak egyes ritka esetben áll te. Az egésszségesnek látszó állatokat a betegektől és a beteggyanusoktól okvetlenül azonnal el kell különben és külön helyiségekben elhelyezni. Az egészséges baromfi részére oly etető és itató edényeket kell haszná latra adni, a melyeket a beteg állatok nem használtak. Az elhullott és leölt beteg baromfit mind n részével (a tolakkal is) együtt a mennyiben az a fertőzést biztosan kizáró módon technikai (Kafildesinfektorban) feldolgozás utján nem értékesíthető, el kell égetni, vagy pedig dögtéren oly mélyen elásni, hogy a sűrű oltolt mésszel leöntendő, baromfihullákat legalább egy méter magas földréteg takarja. Nagyon veszélyes a baromfi hullák eltakaritására a trágyagődröket vagy trágyadombokat használni, mert a tyukpestisnek idáig közelebbről ugyan még nem ismert okozója a trágyában hosszabb ideig megtartja a ferlőzőképessógét minek folytán a be tegség újabb kitörésére nyújthat alkalmat. Ha a fertőzött udvarban az összes tyúkok (tjük, kaka=, jércze, és kappan) elhullottak vagy leöletlek (s
