Vasvármegye Hivatalos Lapja, 1903. január-december (1. évfolyam, 1-53. szám)
1903-09-17 / 38. szám
293 — jövedelemre, ha a vármegye hazafias intentióból kifolyólag kitűzött s eddig is szép sikerrel megvalósított czélját. a magyarosítás és közművelődés ügyét továbbra is hathatósan ápolni akarjak. Minthogy pedig az 1%-os kulturpótadó 10 évre lévén megszavazva, annak érvénye folyó év végével lejár s annak megszűnése esetén a kultur- alap csupán tőkéinek mintegy 8200 K. t. kitevő kamataival rendelkezvén, feladatának megfelelni többé képes nem volna, a törvényhatóság nem akarhatja azt a nemes és hazafias munkát melynek czéljából a többször említett alapot létesítette, eredményében koczkáztatni, annál iskevésbbé, mert hisz ez a már felállított ovodák megszüntetését, tehát szerzett jogok sérelmét vonna maga után; hanem ugyanazon lelkes intentióktól áthatva, melyekkel a kulturpótadót 1898. évben létesítette, annak további tiz évre leendő fentar- tását kívánja illetve ujabbi megszavazását elhatározza. A kulturalap czéljaira a vármegye közönsége ezúttal csak 72%-os pótadót kiván megszavazni, azon okból, mely f. évi ápril. hó 27-én, s folytatva tartott közgyűlésében hozott 9161/903. számú határozatában már kimondatott, t. i. tekintettel kiván lenni a törvényhatóság egyik legfontosabb pénztárának, a tisztviselői nyugdíjpénztárnak sajnálatos helyzetére. Ez a pénztár ugyanis a törvényben és szabályrendeletben gyökerező rendeltetésének a nyugdíjasok nagy száma és az alap jövedelmeinek csekély volta miatt többé egyáltalán nem képes megfelelni, s a múlt évekről fenmaradt hiány fedezésére szolgáló az az eljárás, hogy arra az ebadópénztár feleslege fordittatott, csak ideiglenesen a múltra nézve segíthet a helyzeten, az alapnak jövendő fizető képességét ellenben nem biztosíthatja. Mivel pedig a m. kir. belügyminister ur a nyugdijszabályrendelet revíziója alkalmával époly humánus mint méltányos felfogásból kiindulva, törölni rendelte a régebbi szabályrendeletnek azt az intézkedést, melyszerint az alap jövedelmeinek csökkenése esetén a nyugdíjasoknak illetményei aránylagosan leszállitandók, ennélfogva a nyugdíjalap egyensúlyának helyreállításáról most már a törvényhatóság hatályosan óhajt gondoskodni. Ezen körülmények mérlegeléséből kiindulva és összhangzásban a f. évi április hő 27-én s folytatva tartott közgyűlésében, 9161. számú határozattal, melyszerint a tisztviselői nyugdíjalap javára a jövőre nézve V*% pótadó kivetése elvben már kimondatott: a most megszavazott 17» százalék pótadóból 7* (fél) százalék hozadékát a törvényhatósági bizottság a tisztviselői nyugdíjalap javáraafolyó kiadások fedezésére rendeli fordittatni, Végre a törvényhatósági bizottság 1901. évi május hó 6-án s folytatva tartott közgyűlésében 16289/901. szám alatt hozott határozatával a vármegyei betegápolási pénztárt terhelő tartozások fedezése különösen pedig az 1898. XXI. t.-cz. 5. §. alapján nyert államkölcsön törlesztése czéljából hat éven át — bezárólag 1906-ig — Vi százalékos vármegyei betegápolás pótadó kivetését határozta el, mely határozat felsőbb jóváhagyást nyervén, a 7« százalékos vármegyei betegápolási pőtadó beszedetik s évenkint mintegy 6800 korona hozadékot tüntet fel, mert Szombathely és Kőszeg r. t. városokra ez a pótadó nem vonatkozik. Minthogy pedig a tapasztalás azonban azt mutatja, hogy ezen pótadóból befolyó jövedelem a várm. betegápolási alap taroztásainak fedezésére nem elégséges, mert maga a 38176 kor. összegű államkölcsön évi törlesztése és 3% kamata eddig 7000 koronán felüli összeggel terhelte a pénztárt, a mihez járulnak még az 1898: XXI. tcz. életbe lépte előtti időből származó s újabban érvényesített betegápolási költségekből eredő kórházi követelések, minthogy ezen oknál fogva a vármegyei betegápolási alappénztár számadása is évenkint tulkiadással zárul; szükséges ezen alapnak bővebb dotatiójáról is gondoskodni, mert a magánosok vagy községek által fedezendő betegápolási költségekből mindaz, ami behajtható volt, már kevés kivétellel megtérült, tehát az alapnak ezen a czimen már csak igen csekély bevételre lehet kilátása, másrészt a külön alap gyanánt kezelt „Lelencz pénztár“ fenmaradt tartozásainak megfizetésére sincs más alapja a törvényhatóságnak, mint a betegápolási s miért is ennek a két pénztárnak egyesítése és tartozásainak egyöntetű kiegyenlítése czélszerünek mutatkozik. Továbbá a vármegyének éppen a betegápolás és az ezzel összefüggő közegészségügy révén vannak és jövőben is lehetnek oly fontos feladatai, melyeknek megoldása elsőrendű közérdeket képez, s melyek elől elzárkózni még áldozatok árán sem szabad,, hacsak az emberiség egyik legdrágább kincsét, a közegészségügy ápolását és fejlesztését koczkára tenni nem akarjuk. Ezen feladatok körébe tartozik a tuberculozis elleni védekezés felkarolása, melynek terén a törvényhatóság kezdeményezésére alakult „Tuberculozis Ellen Védekező Yasvármegyei Egyesület“ máris megtette a legelső lépéseket. Mindezen körülmények indokolják tehát, hogy az eddigi 7*%. betegápolási pótadó 72°/o-ra felemeltessék, annál is inkább, mert ez a múlthoz képest teheremelkedést tulajdonképen nem is képez; ugyanis az 1898: XXI. t.-cz. életbe lépte előtt is állandóan 37*% volt a vármegye I betegápolási pótadója, mig a jelen határozat
