Vasvármegye Hivatalos Lapja, 1903. január-december (1. évfolyam, 1-53. szám)
1903-05-02 / 18. szám
179 nát az útadó alapba beutalja, mely leszámolás eredménye a közúti tartalékalap 1902. évi számadása során mai napon 8233/1903. szám alatt hozandó határozattal tüntettetik fel. Kimondja továbbá a törvényhatósági bizottság, hogy ezen kivül a túlfizetés kiegyenlítésére a kultur alapból 22000 kor., az ebadó alapból 29000 koro iá, az előfogati alapból 6000 k., a tüzrendészeti alapból 11576 k. 76 fill, ideiglenesen kölcsön vett ezen alapokból az útadó alap terhére kölcsön veszi, illetve azoknak ideiglenes kölcsön vételét jóváhagyja oly feltétellel, hogy a kultur és tüzrendészeti alapoknak 1903. évi január 1-től a megfelelő évi költségvetési fedezetből 4 százalékos kamat fizetendő — az összes kölcsönök első sorban a kamatozók, 1905. évtől kezdve 10 évi részletekben a hitelező alapoknak visszafizetendők. A kamat biztosítás és tőke visszafizetés nyilvántartására a számvevőség utasittatik. Az ekként még fennmaradó 85082 k 55 fillér fedezetlen hiányra vonatkozólag pedig utasítja a törvényhatósági bizottság a vármegye alispánját, hogy ezen összegnek hosszú lejáratú kölcsönnel váló fedezése iránt legközelebb tegyen előterjesztést — egyúttal tegye tanulmánya tárgyává azon kérdést, vajon az útadó alapot twhelő korábbi hosszúlejáratú kölcsönök előnyös convertálása által nem-e volna a hiány egy része fedezhető. Jelen véghatározat a vármegye területén Vasvármegye hivatalos lapjában való közzététel utján szabályszerűen közhírré teendő és kihirdetés után az 1890.1.1.-ez. 28. §-a értelmében megérő sités végett a m. kir. kereskedelmi miniszter úrhoz felterjesztendő. Miről a vármegye alispánja, Seffer Lajos pénztárnok, Szilágyi Ferencz ellenőr és a vármegyei hivatalos lap szerkesztője értesittetik. Jegyezte és kiadta : Herbst Géza sk., főjegyző. Törvényhatósági bizottsági határozat a merse — belső-vathi vámtárgy átvétele tárgyában. Kivonat Vasvármegye törvényhatósági bizottságának 1903. évi április hó 27-én és folytatva tartott émegyedes rendes közgyűlése jegyzőkönyvéből. 8815/903 szám. TÁRGY. A vármegye alispánja beterjeszti a merse- belső-vathi vám tárgy átvételi feltételeinek meg- állapitása végett a 22527/901. számú törvény- hatósági bizottsági határozattal kiküldött bizottság tárgyalásának eredményéről felvett jegyző könyvet és jelenti, hogy a vámíárgy állapotának megvizsgálására az államépitészeti hivatalt felhívta és annak jelentését előterjeszti. VÉGHATÁROZAT. A vármegye közönsége 22527/901. számú határozatával kimondotta, hogy a merse belső- vatlii vámtárgyakat csakis azon feltétellel veszi, át, ha azok kifogástalan karban helyre állíttatnak. Ezzel szemben az átadási feltételek megállapítása tárgyában tartott helyszíni tárgyalás alkalmával a vámbirtokosság kijelentette, hogy a hidak helyre állítására nem hajlandó, mert erre fedezettel nem bir és csak az 1901. évi április hó 24-től az átadás tényleges megtörténtéig befolyó javadalmat, évi 800 koronát ajánlotta fel. Minthogy pedig az államépitészeti hivatal jelentése szerint a vámtárgyak helyreállítása az átvételt megelőzőleg 5200 koronát és 3 — 4 év múlva az 1. számú hid újra építése 3000 korona, összesen tehát 8200 korona költséget igényelne, melyből a Vasvármegye területén levő hidakra 5450 k., a Veszprémvármegye területén levő hidakra pedig 2750 k. esnék, kijelenti a törvényhatóság, hogy korábbi határozatához képest a merse—belső-vathi vápatárgyat azon feltétellel veszi át, ha az a jeleidegi vámbirtokosság által kifogástalan karba helyeztetik. A vámszedési jog átvételére és az átvételi feltételeknok megfelelően helyreállítandó vámtárgyak jövő fenntartására és kezeléséi e vonatkozólag pedig elhatározza a törvényhatóság, hogy feltéve, hogy a vámtárgyak megfelelően helyreállittatnak, a vámszedést beszünteti és a vámtárgyakat a közúti költség előirányzat terhére kívánja fentartani, mert inig egyfelől a j megfelelően helyre állított műtárgyak és az 1100 f. m. útból Vasvármegyére eső 860 f. m. fentartása a költség előirányzatot jövőben csak i oly csekély összeggel fogná terhelni, mely a közel 500000 koronányi költségelőirányzatnál számba sem jöhet, addig másfelől a vámszedésből leszámítva a kezelési költséget, oly csekély jövödelem várható, mely végett a törvényhatóság nem adhatja fel azon elvi álláspontját, mely
