Vasárnap, 1885. október - december (6. évfolyam, 1-5. szám)

1885-12-12 / 4. szám

82 azok katonái, a papok úgy, mint a farizeusok és az egyszerű, vámszedők. Ha feltettük magunkban azt, hogy helyet adunk szi­vünkben Jézusnak: akkor készítenünk is kell azt az utat, melyen bevonulhat a mi szivünkbe; ezt pedig úgy cselekedhetjük, ha le­mondunk e világnak bűnös szokásairól. Mikor igy szól Keresztelő' János: „Minden völgy bétöltetik és minden hegy és halom lenyo- matik, egyenesek lésznek , és a darabos útak tiszták lésznek“: akkor szavainak bizonyára ilyen értelmet akart tulajdonítani: ti, kik büszkeségiekben felfúvalkodtok és elbizakodástokban nagyok­nak képzelitek magatokat, a ti kevélységtek hegyeit és a ti nagyravágyástok halmait, melyek darabossá, járhatlanná teszik az útat, rontsátok le és távolitsátok el az útról, s ilyen módon szüntessétek a nyomorúság völgyeit, hogy ne legyen egyenetlenség azon az úton, melyen Jézus bevonulását akarja tartani a te szi­vedbe. A lelkiismerethez szólt Keresztelő János, kíméletlenül osto­rozta a nép bűneit, intvén őket megtérésre és azt hangsúlyozván, hogy gondolkozásukban úgy, mint érzésükben és cselekedeteikben lényegesen meg kell változniok, új emberekké, új néppé kell lenniönk, melyet Isten a sötétségből az ő csodálatos világosságára hivott; mert ha a megtérés gyümölcsei nem hiányoznak: csak akkor lehet szó a valódi megtérésről az életben is. Úgy látjuk ezen beszédében (Lukács III: 2—18.) Keresztelő Jánost, mintha a mennyországba vezető lépcsőn fenyitő mesterként állna előttünk, s mintha mutatna ama szűk kapura és keskeny útra, melyen át az új-szövetség szellemi kincseinek és lelki örömeinek bírásához eljuthatunk. A mi azonban ezen félelmet nem ismerő prédikátor hangjának még kiválóbb súlyt kölcsönöz, az az a körülmény, hogy már az ő személyes megjelenése, az ő egész élete is egy bűnbánati prédi- káczió volt. Az ő teveszőrből készült egyszerű ruházata is óvás- tétel volt a nagy városok és a fényes paloták előkelő lakóinak annyira elharapódzott kényelemszeretete ellen, erdei mézből és sáskából álló tápláléka, a gazdaságban való bővelkedés és a testi élvezetek ellen, a melyeknek átengedte magát,* a nép, megfeled­kezvén az Istenről. A mi elpuhulásnak és elsatnyulásnak indult nemzedékünk is sokat tanulhat az erkölcsi élet ezen dicső bajnokától. Keresztelő János nem tartozott az úgynevezett fél vagy lanyha gondolkozásé emberek közé, — egész ember volt ő és hatá­rozott jellem, a ki meggyőződését mindig bátran hirdette és hi­vatását egész utolsó lehelletéig híven betöltötte. Nem ingadozó

Next

/
Oldalképek
Tartalom