Vasárnap, 1885. október - december (6. évfolyam, 1-5. szám)
1885-12-12 / 4. szám
80 is csak a nők folytatnak némi mezei gazdaságot. Náluk jövedel- mesebb a halászat és a kajókázás. Ne gondolja azonban senki, hogy a pálmák és kenyérfa e szép hazájában, melyben soha sincs tél, boldogul élnek az emberek. A lakosok ugyanis több ellenséges törzsre vannak oszolva, kik között mindaddig, mig a keresztyénséget be nem fogadják , nem szűnnek meg a háborúk. Háborúba kell pedig minden férfinak mennie, mihelyt a kagyló-trombita megszólal s akkor hosszú dárdára és nehéz buzogányra kapnak. Bajukra van a varázslás is, mely nálok a vallást pótolja; a soknejűség, mely a nőt lealázza és a sok néposztály, mely a legalsóbbal irgalmatlanul bánik. Az utolsó 30 esztendő alatt jöttek e szigetekre kereskedők , de ezektől is roszat tanultak. Ugyanis a kókoszpálmából tanultak italt készíteni s azóta iszonyú mérvben terjed közöttük az iszá- kosság. Viszont az európaiakkal való közlekedés még inkább nevelte köztük az eddigi fajtalan életet. E bajok ellen szintén csak a keresztyénség felvétele bizonyosodott sikeres óvszernek. II. A keresztyén vallás hatalma. A Karolinák mortlukki szigetcsoportján hallottak arról, hogy a keresztyénség Pónápé szigetén milyen szép változást idézett elő. Kértek tehát keresztyén tanítókat. A pónápei keresztyének készséggel küldtek is hozzájok barna tanítókat. Már 1873-iki deczember 27-én, a szép fehér korallkőből épült templomban történt ezen tanítóknak fel avatta tások és ki- bocsáttatásuk. Ezek közt különösen kitűnt Opatája és annak fiatal neje Opatinia, ki egy törzsfőnök leánya volt. Ez a nő oly megható búcsút intézett a jelenlévőkhez, hogy tekintve, miszerint ő herczegnő létére nélkülözni elmegyen , mindnyájan köny- nyekre fakadtak. Heten voltak ezen tanitók, kiket „A hajnalcsillag“ nevű miszsziói hajó elvitt a mortlukki szigetekre, hol őket örömmel fogadták és megígérték, hogy ellátásukról gondoskodnak. Nyolcz hónappal később ismét kikötött ott a „Hajnalcsillag“, de már akkor nagy volt ott a változás! Négy templomot építettek azóta, melyekben mohón hallgatták az evangyéliomot. A tanitókkal mindig szépen bántak; panasz nem hallatszott. Egy még későbbi látogatás alkalmával Sturges hittérítőt
