Vasárnap, 1885. október - december (6. évfolyam, 1-5. szám)
1885-10-18 / 1. szám
8 terjesztik, hát ez a körülmény komolyan figyelmeztett bennünket arra, hogy mi is résen legyünk, hogy az ellenség konkolyt ne hintsen tisztabúzánkba; mert mig egyrészről „ideje immár nekünk az álomból felserkennünk; mert közelebb vagyon hozzánk az üdvösség, bogynem mint mikor hinni kezdettük“ ; — addig másrészről: „az ördög, mint ordító oroszlán, szélylyel jár, keresve kit elnyelhessen!“ Ezen két oknál fogva kötelességünk nekünk ápolni és fejleszteni azt a régi hitet, melynek szegletköve, fundamentoma Jézus Krisztus, s melynek gyümölcse a jó cselekedet és a melyre épitendő, — nem kézzel csinált — hanem lelki templom a szere- tetben, gazdag s Istenben feltétlenül bizó, tőle minden jót váró keresztyén szív, mely nem állhat ja meg, hogy legalább Vasárnaponként a kézzel csinált templomban is le ne rój ja Isten iránt a hála szent adóját. És úgy vagyunk meggyőződve, hogy mi ezen kötelességünk teljesítésében fáradozunk akkor, mikor mi abban, a reményben folytatjuk tovább a „vasárnap“-i munkát, hogy másoknak, talán sokaknak, az új bitterjesztés meggátlására és a régi bit megerősítésére szolgáló vasárnapi munkaszünetet, nyugalmat szerezhetünk. Az új bit önmagában hisz s minél többre megy: annál többnek tartja, annál nagyobbnak képzeli magát. A régi bit Istenben hisz s minél nagyobb sikerét látja munkájának : annál kisebbnek érzi magát szemben Isten nagyságával, kinek jósága, mint harmat a mezőn, megújul felettünk. Ilyen bitet vall a mi új „Vasárnapiunk. THÓMAY JÓZSEF. Fogadás. Már az ó-szövetségben szokásuk volt az embereknek, hogy ha valamely kétséges kimenetelű dolog véghezviteléhez fogtak: fogadást tettek Isten előtt, hogy ezt, vagy amazt, mi szivüknek kedves, Isten dicsőségére szentelik, ha szerencsésen czél- hoz vezérli őket, azt hívén, hogy Isten kegyes szemekkel tekintvén a neki ajánlott dologra, mintegy lekötelezve érzi magát a segedelemre, s a felfogadott tárgy nagy vagy kisszerű- ségéből magyarázták jó, vagy balszerencséjöket. Erre vonatkozólag Mózes ilyen törvényt adott Izraelnek: „mikor fogadásból Ígérsz valamit a te Uradnak Istenednek: ne
