Vasárnap, 1885. október - december (6. évfolyam, 1-5. szám)
1885-12-12 / 4. szám
70 alkalmazott szép ruhában — arczaikon nyíló rózsákkal, s módosán megfésült szőke hajzattal, rendben, mint olaj vesszők ültek az asztal mellett, s ajkaikról a ragaszkodó szeretet szavai hangzottak el: örömtől repesett a Malmosi-pár szive. Örült azoknak értelmes beszédén, bölcselkedésén. — Édes apám! — kérdezte a kis József: hol vette azt a lisztet, melyből édes anyám ezt a szép kalácsot sütötte? — Édes fiam! — felelt az apja — én megszántom a földet, bevetem búzával, s a jó Isten elvetett búzámat sokszorozva adta vissza. A búzát — mint láttad — a kalászból lovakkal kigyúrat- tam, felszórtam , s tisztán elvittem a malomba, és a molnár lisztet őrölt belőle. A lisztté őrlött búzából sütötte édes anyád ezt a szép kalácsot. — Oh! be jó édes apám édes anyám, hogy érettem s mindnyájunkért munkálkodik; de különösen jó az Isten, hogy búzát ád élelmünkre, — égre emelt szemekkel szólott József. — Jó az Isten azért is — szólott a kis Ágnes — hogy édes apám és édes anyám munkálkodása folytán szép ruhát ad nekünk. Én kérem is naponta a jó Istent, hogy szüleinket tartsa meg erőben, egészségben, hogy munkálkodhassanak érettünk. András azt énekelte a múltkor előttem: „Szeretem és áldom az Ur Istent“. Oh az nekem nagyon tetszik, csakhogy nem tudom még megtanulni. Majd ha megnövök, buzgón fogom énekelni, s fogok imádkozni is édes szüléimért a Jó Istennek. — Jól van édes leányom. Imádjátok mindnyájan az Istent; mert tőle száll alá minden jó adomány és tökéletes ajándék. 0 benne élünk, vagyunk, mozgunk mindnyájan. Ő adja szánkba az életnek lehelletét; 0 áldja meg életünket minden jóval; Ő táplálja lelkünket szent beszédével az örökéletre. Ily és hasonló kérdéseket gyakrau tettek fel Malmosinak s nejének gyermekeik; de ők mindannyiszor, mint jó nevelők, okos, értelmes, megnyugtató, tanító feleletet adtak gyermekeiknek. Ezért mint Isten után legnagyobb jóltevőiket szerették, tisztelték gyermekeik. A gyermek mindenre figyel, a mi körülte történik s kérdezi annak okát; de sok szüle vagy nem hallgat kérdéseire, vagy nem ad feleletet, vagy hidegen utasítja el kérdezősködő gyermekét. Mindenik esetben csorbát ejt szülei tekintélyén; mert a gyermek, a ki azt hiszi, hogy szülője, mint előtte legnagyobb tekintély, mindent tud s kérdéseire meg tud felelni: arról győződik meg, hogy a tudományban vele egyenlő, s mint ilyen, nem igényelhet
