Vasárnap, 1885. október - december (6. évfolyam, 1-5. szám)
1885-11-22 / 3. szám
54 vidám volt. Új élet, elevenség látszott mindenfelé a szivekben és lelkekben. Abban az időben 10 évig katonáskodtak az ifjak, s Andrásnak letelvén 10 éve, újra beállott katonának; mert semmisem vonzotta haza. Arra számított, hogy 20 éves katonáskodás után mint állami hivatalnok, kényelemben megélhet sóházi vagy egyéb hivatalban; mert tapasztalta, hogy a két kapitulácziót szolgált katonákra nagy tekintet volt. Nem akart soha Zimelyi lakos lenni. Azonban 15-ik éves katonáskodása idejében Magyarországon kiütött a forradalom. A szabadság, egyenlőség, testvériség zászlói lengtek mindenfelé, s a szabadság védelmére kardot rántott az ifjú nemzedék. András Lengyelországban hallotta meg, hogy a szent eszmék diadaláért küzdenek magyar testvérei s lelkes honfiak vezetése alatt sietett hona szabadságát védelmezni. Sok baj s nélkülözés után elérte imádott hazája földét, és a ,félistenek“ közé sorakozott. Mint szabadságvédő katona is, kiérdemelte a „vakmerő“ czimet; mert az ütközet hevében nem látott, hallott semmit, hanem rohant „előre“ és lőtt, szúrt mindenkit, ki előtte volt. Nem nézte az ellenség számát, hanem a mint riadót fújtak, rohant az ellenségnek s osztotta a halált. Egyszer vakmerősége annyira vitte, hogy nem hallgatván a vezényszóra, előrehatolt helyzetéből csak fél füllel szabadulhatott meg. Ezért aztán őrmesteri ranggal tiszteltetett meg. Máskor szemlére lévén kikíildve egy fiatal katonával, egy határbeli csárdánál leszállt lováról, és bort iddogált. — Apám! — szólott a fiatal katona — jönnek az országúton a németek! — Sebaj fiam! majd elkergetjük őket. — De sokan vannak ám! — Az mindegy fiam! és iddogált; de egyik szeme a németeket nézte, s mikor a partról indultak lefelé, igy szólott: — Te fiam ! itt fogsz állni, majd én elmegyek és elkergetem. — De az Istenért! egy maga. — Nohát egy magam! A lóra ugrott s mint villám rohant az ellenségnek. Az elő- csapatból kettőt levágott, s a lovaikat elfogta. Azok látván a korcsmánál álló katonát, visszafordultak, azt gondolván, hogy sokan vannak ott. András 'a lovakkal nyargalt a korcsmához és mondta a katonának:
