Vasárnap, 1885. október - december (6. évfolyam, 1-5. szám)
1885-10-18 / 1. szám
5 meg föltétlenül azokat, kik vitatni szeretnék, hogy ez ünneplés nem egyeztethető össze a jelenkor gazdászati mozgalmaival; s említett államok példája szembeszökőleg bizonyítja be, hogy a Vasárnap megünneplésének kicsinylése nem az anyagi javak utáni jogos törekvésen, hanem csak az eszményi javakkal való nemgondoláson s a valódi humánus érzület hiányán alapszik. 15. Téved Bismarck herczeg, midőn úgy vélekedik, hogy egyedül az erkölcsi szokásokkal eljutunk oda , a hova vágyunk. E változó — bir- és élvvágy által módosított, sőt olykor megdöntött erkölcsi szokásokat: a törvény karjának kell támogatni. 16. Ne hivatkozzék senki Angliára, hol az erkölcsi szokás hatalmának fénykorában sem volt soha egyedül magára hagyatva , hanem védelmül törvényt követelt és nyert, s a hol e szokások védői s hívei ma is korszerű törvényeket sürgetnek azoknak megtartására. 17. Mi azonban nem vagyunk annyira hívek a hagyományos szokásokhoz mint az angolok; egyéniségünkre nem bir oly súlylyal * a szokás, mint amott. Féktelenebbek s önkényszeretőbbek lévén már eredetileg, a törvényre annál inkább szükségünk van. Bismarck nyilatkozata szerint azonban semmi más mód nem marad a Vasárnap nyugalmának szigorú visszaállítására, mint az, hogy a vasárnapi munka alatt nyögök emeljék föl bátran szavukat s a mit lehet, kövessenek el a Vasárnap visszakövetelésére. 18. A kereskedések — talán az élelmiczikk raktárak kivételével, — egész Vasárnap zárva legyenek; s a mennyiben a számitó űzletvilágot egy kissé több keresztyéni szellem hathatná át, a posta és vasútaknál is lehetne jobban korlátozni a közlekedést. 19. Nem valami rideg, hanem valódi Vasárnap után vágyunk, de kijelentjük, hogy a kényszeritett munkával terhelt nap, nem Vasárnap. 20. Ha népünk e tekintetben is vissza nem tér Isten igéjéhez, üdvöt számára a jövőben nem látunk. Új „Vasárnap“, régi hit. Nem újítottunk mi hitet soha, csak a jó régit állítottuk az új rósz helyébe; s a kik őseinket, a reformátorokat hitújitóknak nevezik, azok vagy nem tudják, mit mondanak, vagy a mit mondanak, azt az ellenszenv mondatja velők, csakhogy bennünket *
