Vasárnap, 1885. október - december (6. évfolyam, 1-5. szám)
1885-10-18 / 1. szám
21 vetett bizalommal, készítettek egy tervet, mely az idegen és Béla vállvetett közreműködése mellett, az idegent jobb jövőre segíthette. Az idegen új életkedvvel hagyta el Béla házát. De Béla is megváltozott. Betegsége ugyan nem múlt még el, de nem érkezett reá gondolni; élet- és munkakedv tértek leikébe vissza s ezek segítségével legyőzve saját fájdalmait, újra képes lett a munkálkodásra. Leikéből eltűnt az a gondolat, hogy hiába él a földön, Istenbe vetett bizalma önbizalmat gerjesztett fel benne. Újra érezte, hogy Isten közel van hozzá, újra tudott hinni, imádkozni és szolgálni. Hit, remény, szeretet! — de ezek közt legnagyobb a szeretet. Ez hivta Bélában új életre a hitet és a reménységet. Nemes gyász. Leopold Belgium mostani királya nevezetes arról, hogy az ismeretlen Afrikát, jeles utazók kiküldése által, felfedeztette és a miveit népek által hozzáférhetővé tette. Ezt a világ szemmel láthatja, de az inditó ok, melyért ily nagy munkára vállalkozott, mindeddig nem volt tudva a világ előtt. Egy angol úr, Mr. Gfuinnes, kihallgatáson lévén a királynál, e kérdést bátorkodott felvetni: „Honnan van az, felséges uram, hogy oly élénken érdeklődik Afrika iránt?“ A király ekként felelt e kérdésre: „Ön tudja, hogy Isten magához vette egyetlen fiamat. Mikor ezt tette, gondjaimra bízta Afrikát. E czélra mitsem költők az állam pénztárából; magánvagyonomat Afrikának szentelem. És ha meghalok, Afrika mivelődésének és keresz- tyénitésének ügye nem fog abba maradni, mert ezen eshetőségről is előre gondoskodtam“. A kik a predikáczió végét nem szokták bevárni. Az egyesült államok egyik prot. egyházában történt az, a mit most elmondok. Szombat estve átmegy egy lelkész az ő szomszédjához, kedves kollégájához, kérvén őt, hogy miután ő másnap egyebütt lesz elfoglalva, hát vállalja el helyette a predikálást. De hozzátette azon megjegyzését is, hogy, bizony őszintén megvallja, alig mer valakit ilyen szívességre felszólítani. — És mért ilyen bizalmatlan? — volt a másik lelkész kérdése.
