Vasárnap, 1885. október - december (6. évfolyam, 1-5. szám)
1885-10-18 / 1. szám
14 — K. B.! — szólalt fel Jancsik J., —nem hiszem , hogy Czuk- rosnak baja ne történt volna. Húsz perez alatt megjárhatta volna a temetőt, s már fél órája is elmúlt, hogy elment. Késedelmezésé- ből azt lehet következtetni, hogy fogadása torkára forrott. Bár éjfélre jár is az idő: menjünk a temetőbe, nézzük meg Czukrost. Szerintem vagy nagy baja esett, vagy megcsalt bennünket. Oly sokan vagyunk, hogy nem félünk egy tábor ördögtől sem. Az ifjak lámpásokért futottak, s mikor meggyujtott lámpásukkal együtt voltak: mentek a temetőbe nagy lármával. Mikor elérték G. sírját: nagy lett meglepetésük, bámulásuk s ijjedtségíik; mert Czukrost a fejfa mellett összerogyva találták, kezében bicskájával. „Uram ne vigy a kisértetbe!“ — kiáltottak fel mindnyájan. Itt nagy dolog történt. Cz. ájulva feküdt a földön. — Barátim! — szólott J. J. — itt nincs veszteni való idő. Szaporán fogjuk fel Czukrost és vigyük haza, talán majd életre jön még; mert — összetapogatta testét — nincs meghalva. A hányán hozzáfértek, mind fogták Czukrost, és lámpák világa mellett vitték haza.j A nagy világosságra azt hívén a falu 'lakosai, hogy tűz van, ilyedten szaladtak ki házaikból. Nagy lett a zavar, a rémület. Mivel azonban lobogó lángokat nem látott senki: a lámpák fényéhez tartott, s alig egypár perez alatt az összes nép a Czukrost vivő lámpásos ifjak körül volt. — Micsoda rettenetes dolgot mi veitek ti? — kiáltott a biró. — Ilyenkor minden jólélek nyugszik s ti egymást gyilkoljátok ? No már ez nagy gyalázat. Ilyent még helységünkben nem értem. —Amult, bámult mindenki, mikor a tehetetlen Czukrost látta. Gyilkosságot hitt elkövetve mindenki, mert nem tudta az előzményeket. — Nem vagyunk mi gyilkosok biró uram! Csak vigyük haza Czukrost, fektessük ágyba s elmondok mindent, — szólott J. J. Zaj , lárma között az egész nép kisérte Czukrost. Ott voltak szülei, testvérei is könybe fuldokolva. Agyba fektették Czukrost, s azonnal mentek orvosért. A falu népe mind Czukros udvarában volt s várta a felvilágosítást. Mikor J. J. kijött Cz. ágya mellől, ezen szavakkal adta elő a tényállást: — Szerintem is rettenetes dolog történt. Együtt voltunk többen a korcsmában: iddogáltunk nem tagadom. Iddogálás közben
