Vasárnap, 1885. január - szeptember (5. évfolyam, 9-52. szám)
1885-04-26 / 25-26. szám
311 ságom nem engedi, hogy te örökre meghalj, hanem feltámasztlak a halálból s azután megmutatom kegyelmemet azokon, a kiknek bűneiért meghaltál, feltámasztom azokat is, életedet nekik adom, hogy habenned hisznek, éljenek veled örökké. THOMAY JÓZSEF. Egy százéves egyházhoz. Élsz már száz év óta te tisztes matróna, Lelkektó'l övezve ragyog hited trónja! Jó színben vagy most is; piros-pozsgás arczod Ezt mondja: folytatod a szellemi harczot. Nem alszol, nem halsz meg! pihentet az Isten! Lám már a hamuból feltámaszta itten ... Oh ne legyen jövó'd, mint múltad oly gyászos. Soh ’se panaszkodjál! Imádkozzál, áldozz! Olykor, ha sírnál is, sírj csak örömkönyet; Nemes példád után indul lelkünk s követ! CZédrus és pálma légy, és csillag az égen: Ezer év után is: ÉLJEN LOSONCZ! Éljen!! MELCZER GYULA. November 9-re 1884. Hogy a lapos guta nem üté meg Gutát — Bizonyságul látjuk meg ujult templomát. Hogy papja a „Fényes“ nevet megérdemli Azt a templom meze fényesen hirdeti. Maradjon a templom fala soká fehér S mert az arcz jó szine igaz kincsesei felér. Pirosság honoljon a hívek két arczán, Hogy ne csüggedjenek a hitnek jó harczán, S ha újra kell tenni, kiki a zsebéhez Nyúljon, mint ki híven velünk egyet érez---------Most mi a pohárhoz nyúlunk jó víg kedvvel — Nem okos az, ki ma ily ó-bort nem kedvel —- Ó-borral kívánjuk — öregbedjék Guta! Fényeskedjék soká, kerülje — a guta! MELCZER GYULA.
