Vasárnap, 1885. január - szeptember (5. évfolyam, 9-52. szám)
1885-02-15 / 15-16. szám
189 Sz. Azt tudom, hogy a nagyságtoknak a vallásán magas hivatalra vannak az egyének felfogva, de — vájjon mi hasznuk van benne? hiszen megvan Írva: hogy Krisztus Urunk is, a szegényeket hívta először a megtérésre, azután a gazdagokat. Azonban meg azt is tudom, hogy Német-, Angol-, Hollandország királyai is többen reformátusok s azon országok népei a legmi- veltebbek és legboldogabbak. Ur. Úgy van szegény ember, de mindamellett azért, bogy keresztyénnek mondjátok magatokat: féltek a kereszttől? Sz. Hm. Mi szegények, hogy ne félnénk attól, a midőn az Isten fia, a Krisztus is annyira félt tőle, hogy a Grecsemáné kertjében imádkozva összetette kezét és ezt kéré: Atyám, ha lehetséges, múljék el e pohár. Ur. Jó atyafi, lehetett attól akkor félni, mert akkor átkozott fa volt az, de most már szent, mert a Krisztus rajta szenvedett. Sz. Nagyságos Uram! ha a kereszt szentté lett, hát a korbács, a melylyel vallatták a Krisztust, hát a nádszál. a melyikkel a keresztfára a kifeszitett Isten fiának viz helyett mérget nyújtottak fel, mért nem szent? Ur. Hohó barátom, nem tudsz te ahhoz, tik mint kálomisták a templomban mikor bementek, a kalapotokkal a szemeteket betakarjátok , mint bűnösök , de mink, mint pápisták, ott is felemelt fővel dicsérjük az Istent. Sz. Nagyságos Uram! Nemde meg van Írva, leborulva és béfedezett arczezal dicsérjed a te Istenedet, de nagyságtoknál másképpen van , mert nagyságtok először a szenteket hivják segítségül, hogy azok könyörögjenek nagyságtoknak üdvözletét, de tőlünk, mint szegényektől, az a hosszú eljárás nem tellik, gyertyát nem vehetünk a szentek számára, hogy a szentek annak világánál látnának szivünkbe. (Mert a tiszta imádó szív e nélkül is birja Istenét dicsérni.) Ur. Jó barátom! vallásunk közt nagy a kiilömbség, úgy a templomunk között is, a templomotok olyan négyszegletű, mint az istálló, még a mellett fel sincsen belülről képekkel szerelve. Sz. Nagyságos Uram! A betlehemi istálló is nem négyszögletű volt-e ? pedig az Idvezitő Krisztusunk ott született. (Az uraság komolyan hallgatott.) Ur. Jó barátom! mikor a kocsimba felültél, én neked ajánlatot tettem, és ime most kimondom, hogy én jószágomban firól fira téged ispánynyá teszlek, csak légy már nem Papp Pista hanem pápista.
