Vasárnap, 1885. január - szeptember (5. évfolyam, 9-52. szám)
1885-02-01 / 13-14. szám
154 Simának ez a kifejezése: — „háza nemcsak legszebb, de leg- czélszerííbb is lesz a faluban“, — megtette hatását. Mindenre áldozatkész lett Szabó, úgy a mint ó' akarta. Elsó'ben is a mérést végezte Sima. A folyosó szélességét egy ölre hagyta. Az oszlop-sorozat helyét kimérte, s a húsz öl hosszú épülethez kilenoz oszlophelyet jelölt meg, s oly jól esett ki, hogy az oszlop sehol ablak vagy ajtó eleibe nem következett. Aztán az udvaron a gerendákat, szarufákat s egyebeket készítette el annyira, hogy csak fennt össze kellett rakni. A felrakáskor egy lábnyira póczolta a gerendákat, hogy feljebb lehessen rakni a falakat, s aztán végezte a többit. Sem épületi fa, sem munkás kéz nem hiányzott: gyorsan ment a munka. A zsindelyezés kívánt legtöbb idó't; de mivel kapott társakat, alig öt nap alatt az is elkészült. Mikor készen volt a háztető; átöltözött kőmivesnek, s egy társával elsőben az oszlop-sorozatot csinálta meg, azután a gerendák közeit rakta be. Majd a két ház padlását emelte meg, az ablakokat megnagyobbította, 'S akkor fogott a vakoláshoz. Mikor az oszlop-sorozathoz ért: a kellő helyeken ajtókat hagyott, másutt fél öl magas falat rakott, s arra szépen gyalult deszkát alkalmazott. Az útczáról egyenesen a folyosóra nyílt az ajtó; de teljesen zárt folyosóvá alakította. Szabó és neje gyermekeivel mikor egy kissé távolról megnézték házukat s látták a szép oszlop-sorozatot, a háznak a többiek fölé emelkedett szép alakját: a madarat is megfogták volna örömükben, s áldották Simát, hogy oly gyönyörű házat épített nékik. Sima mikor a meszelővei az utolsó húzást megtette, s letette kezéből, igy szólott szomszédjához: — K. sz. uram! hála Istennek! elkészült a ház, csak a kamrák, ólak padlásainak belső felemelése van bátra; de azt elkészíthetjük a mikor jobban reá érünk; mert már sürgősebb munka vár reánk. Nagyon köszönöm, hogy indítványomat elfogadta; mert olyan házat építhettem , a milyen nincsen hat faluban. Ez már valóban dicséri a gazdáját. Szabó és családja annyira örült az új háznak, hogy majd a nyakába kapaszkodtak Simának, hogy köszönetük jeléül megcsókolják. Azonban mérsékelték magukat, s az öröm lelkesült pillanatában igy szólott Szabó: — K. sz. uram! nagy örömet szerzett nékiink. Igazán mondja, hogy: „hat faluban sincs ilyen ház“. Én pedig szép házamra tekintve, a valódi meggyőződés hangján mondom: hat faluban sincs
