Vasárnap, 1885. január - szeptember (5. évfolyam, 9-52. szám)

1885-07-05 / 35-36. szám

420

„Ki dolgát csak Istenre hagyja;

És benne reményi mindenkor Azt csudaképen megtartja,

Minden szomorú Ínségkor,

Ki magát bízza Istenre,

Nem épit az a fövényre“.

(Az „Union“ nyomán) HÖRK JÓZSEF.

A nagyravágyás áldozata.

Szilvásy János szerencsés anyagi körülmények között látott napvilágot, s szerencséjét nevelte az is, hogy egyetlen fia volt szüléinek, kik minden kívánságát teljesítették, minden jóval elhalmozták, s úgy őrizték mint szemök fényét.

Oly termékeny földbó'l, milyenen Szecsó'd feküdt, 100 hold föld sok hasznot adott, s kinek annyi földje volt: azt gazdagnak nevezték. És méltán; mert annak házánál csak a madártej hibázhatott- Egyéb az élet fentartására megkívánta tó dolgokat, eszközöket, a tele vény föld bőven sáfárolta munka után.

Az öreg Szilvásy Máténak 100 hold földje volt. Jutott annak hasznából mindenre, annyival inkább, mivel szorgalmas, takarékos, éber, körültekintő gazda volt,

A kis János tehát bővében úszott mindennek. Nem tudta mi a szegénység. Azt mondták reá a falusiak, hogy: „jó csillagzat alatt született. Ur lesz belőle, ha majd feleségének is annyija lesz“.

Szülei is igy gondolkodtak felőle. Remény világukban látták azon tisztes állást, melyet majdan a társadalomban elfoglaland.

Azonban tisztában voltak azzal, hogy gyermekük csak úgy és akkor emelkedhet ki a milliók tömegéből, ha tudományosan miveit emberré képeztetik: tudták, hogy tudomány nélkül elvész nyomtalanul; arra törekedtek tehát, hogy szivét, lelkét hasznos ismeretekkel ékesitsék. Indította őket arra főként az apóstól szavainak meggondolása: „a ki az övéiről gondot nem visel, alább- való a pogánynál“. Nekik pedig egyetlen fiók, a legdrágább kincsük volt. Annak anyagi, szellemi boldogságáért minden áldozatra készek voltak. Tartottak a világ nyelvétől is, mely „szólja, sza- pulja,“ hagyermekök boldogsága érdekében minden követ meg nem mozdítanak. És méltán; mert volt erejök, tehetségük, hogy gyermekükből az egyháznak s hazának hasznos polgárt neveljenek.

— Kedvesem! — szólott egy napon Sz. feleségéhez — az Isten engem jó módba helyeztetett. Falunkban legtöbb vagyonnak vagyok birtokában, de azért — bár nemes — egyszerű földmives