Vasárnap, 1885. január - szeptember (5. évfolyam, 9-52. szám)
1885-04-26 / 25-26. szám
298 „Gyermek éveimben Árva lettem én. Árvaság nevelt fel ínség mély ölén. Nem volt ki űzze el Szívkeservemet S részvevőn törölje Árva könyemet“. Én leszek ezután, K. Józsim! a ki könnyíteni sorsodat, letörlöm könyeidet, örömben mint bánatban hű osztályos társad leszek. Mind ketten keserves sírásra fakadtak, s forró csókkal erő- sitették meg az Isten ege alatt kötött sz. frigyet. Ezután a szokott szertartások megtartása mellett József és Katalin szép csendben férj és feleség lettek, s a lakosság ámult és bámult rajta, s voltak, kik igy szólották: „na a remete is kilépett kunyhójából“. Jól ütött ki a házasság József részére. Munkás, szorgalmas, takarékos, őt szerető' feleséget kapott. Csak a mindennapos templomba járás volt eló'tte különös; de megszokta azt is. — Valódi kegyes, istenfélő' nó' lett belőle. Szerette azt is, ha József téli estéken — fonás közben — szép erkölcsi elbeszéléseket, vagy a Bibliából egyes részeket olvasott előtte. Egészen átváltozott értelemvilága. így éltek szegénységükben boldogan, elégedetten éveken keresztül. Még nagyobb lett boldogságuk, mikor Isten egy ép, egészséges gyermekkel ajándékozta meg. Ez még szorosabban fűzte egymáshoz. Ösztönül szolgált a munkásságra, takarékosságra. Idáig — bár önálló családfő volt — a falusi gyűlésben soha nem vett részt; de azoknak ösztönzésére, kik őt közelebbről ismerték , megjelent abban , hogy lássa hogy mennek a közügyek feletti tanácskozások. Egyideig hallgató tag volt. Visszatartota a szótól szegénysége; mert hát falun nagy hatással van a gazdagság a kitűnhetésre. Tudta, hogy: „a szegénynek bölcsesége utálatos, és az ő beszédit nem hallgatják meg“. Azonban midőn kitanulta, hogy a közügyek rosszul mennek, hogy a közjavak a biró s elöljárók által elpazaroltatnak, s meggyőződött, hogy az erkölcsiség azért oly romlott, mert a bűntények elpalástoltatnak; az ártatlanok üldöztetnek: nem tarthatta vissza magát a szótól, s igazsága érzetében igy szólalt fel: — K. lakostársaim! azt mondja a bölcs: „még az ő felebarátjánál is utálatos a szegény“ „és az ő beszédit nem hallgatják meg“. Jézusra is azt mondották ellenségei: „mi jó jöhetne Beth- lehemből ?
