Vasárnap, 1885. január - szeptember (5. évfolyam, 9-52. szám)

1885-01-04 / 9-10. szám

102

erejét s az ő vigasztaló lelkének nagy mértékét akarja neked ajándékozni?! Mert mi Isten bölcs vezetését sohasem ismerhetjük meg jobban, mint az ő látogatásának napjaiban.

De nemcsak megszomorit, hanem meg is vigasztal az Isten , midőn mintegy felvértezett ellenséget, reánk bocsátja a jelen pillanatot az ő szenvedéseivel.

Ez újév küszöbén nézz csak a jövőbe. Nem látod-e a menny kapuját megnyitva a jámbor keresztet hordozók előtt? Midőn István vértanú megköveztetett, megnyílt egeket látott és látta az Úr Jézust ülni az atya Istennek jobbján. Ez , egy pillantás volt az örök dicsőségbe s ez könnyítette meg neki a halált. Hogy ilyen pillantást vethess a jövőbe, arra alkalmat nyújt neked az Isten igéje; azért ha keresztedet önkényt magadra veszed és alázatosan hordozod hittel és türelemmel . mond az apostollal, hogy a jelen élet pillanatnyi szenvedései össze sem hasonlíthatók a boldog jövő örömeivel.

A bánatteljes jelen nem ér fel az örökélet dicsőségével éppen úgy, mint a kis tenyérnyi felhőfoszlányt elfeledjük, ha a szép kék eget megpillantottuk.

De ezen vigasztalásban csak annak lehet része, a ki erős a reménységben, a reménység pedig a hit azon bizodalmából származik, a mely a Jézus Krisztus által leendő váltságot elfogadta.

Előbb a bűnök megbocsátása, azután reménység, azután türelem s úgy győzelem a szenvedések fölött. Ez a keresztyén élettapasztalat útja, a melyre vonatkozólag ezt mondja az apostol: „A diadalom, mely meggyőzte a világot, tudniillik a mi hitünk“.

Krisztus keresztfája erősíti a mi hitünket, tanít igazán és komolyan élni, megaláz, kedvessé teszi az Isten igéjét és dicső reménység érzetét önti szivünkbe. Azért a ki semmi áron és sohasem akar ebben a ma ránk virradt új esztendőben szenvedni, vagy a ki majd zúgolódik a szenvedés, a bánat keresztfájának súlya alatt: az nem tanulja megismerni az útat, mely az örökéletre vezet.

Mi ugyan szívesen akarunk Krisztus követői lenni, de ha Krisztus után nekünk keresztfát kell vinnünk: akkor mi sem szívesen megyünk, mint a Cyrenei Simon.

Szivünk boldog újévet kíván nemcsak másnak, hanem első sorban saját magunknak, de azért a jelent is zavartalan békében, szép csendben, minden kellemetlenségek, szenvedések nélkül akarjuk átélvezni.