Vasárnap, 1885. január - szeptember (5. évfolyam, 9-52. szám)
1885-02-01 / 13-14. szám
166 múlnának, alig érthető hangon mondja e szavakat: „Ugy-e az még nem késő“. Mély bánattól lesújtva a szülék , az őszinte részvét érzetével néztük mi ott levők a meghalt ifjút. Neki az óhajtott menny örömét, a szülék bánatára vigasztalást kérve azon óhajtással távozom: Vajha a kegyelem Istene minden eltévedtnek ily magába- szállást s minden Istenhez vágyakozónak ily csendes halált adna! NAGY LAJOS. Apróságok. A váczi fegyház egyik gonosz fegyencze, ki — mert a fegy- házi lelkész s igazgató megkegyelmezésre nem ajánlották, — B. Mihály lelkésztől kért kihallgatást, s ez megadatván neki, az őrt megsebesitette s ekkor a lelkészre rárohant, először is szemeit akarta kivájni, hogy többet ne olvasson a bibliából, azután kését basába döfte. Az elősietett fegyőrök lefegyverezték. Ezen gaztettéért kapott 12 évet. Az időközben felgyógyult lelkészt zárkájához kérette s könnyezve esedezett bocsánatért. Ez mondja: „É n megbocsátok, csak az Isten is megbocsásson“. Meg volt törve; s felfogadta, bogy ha rabévei kitelnek s azt megéri: példás életű ember lesz. Az ötvenes évek elején s a kerepesi vámnál történt. Egy kövér pap vitt be Pestre tanár öcscsének két akó bort — kocsiján. A kocsis siet czédulát váltani. A mint a kocsihoz visszatér, a fináncz kérdezi: „Paraszt, mit viszel?“ — Ez a kövér papra mutatva, ki a kocsiban fel áll, s nyújtózkodik, mondja: „Látja az úr, hogy — csupa húst“. A pénzügyőr hátba üti s ezzel ki van fizetve — a fogyasztási adó. Egy falusi papnak volt Budapesten egy jóétvágyú feleséges öcscse. Kedveskedni akart nekik újévi pecsenyével s küldött nekik postán egy csomagban, az öcs számára egy malaczot sa sógoi’- asszony számára egy kap pant. De mi történik? A kákabélű, gyenge idegzetű asszony nemcsakhogy a malaczból nem evett, de még a kappan se ízlett neki, mert a — kövér malacz érintkezett a kappannal. A férj volt kénytelen elfogyasztani — mind a két sültet.
