Vasárnap, 1885. január - szeptember (5. évfolyam, 9-52. szám)
1885-09-27 / 49-52. szám
562 Nem járult semmivel az egyház szükségei fedezéséhez. Nem gondolta meg, hogy: Isten a kevélyeknek ellenök áll, az alázatosoknak pedig adja az ő kegyelmét“. Bedugta fülét, hogy ne hallja az Ur szavát: „ime én tereád megyek óh kevély: mert eljött a te napod, a te meglátogatásodnak napja!“ Mikor eljött a kis Zoltán iskolakötelezettségének ideje, nem- zetes K. úr maga vezette fel az iskolába s igy szólott a tanítónak: — T. úr! elhoztam Zoltán úrfit az iskolába; de nem akarom, hogy a paraszt gyermekekkel érintkezzék s miveletlen- ségiik reáragadjon: kérem azért t. urat, hogy fiamat a maga szobájában külön tanítsa, s a durva, piszkos gyermekek közé ne eressze, mert a tapasztalás tanúsítja, hogy: „a ki korpába vegyül: korpás lesz“. A paraszt gyermek szolgától származott, és szolga lesz; az én fiam nemes vér, s ennekfolytán úr; nem illő neki-, hogy egy szoba levegőjét szívja a leendő szolgákkal. Finomabb testszervezetének ártana a rósz kigőzölgés. A tanító, a ki az annyira bántalmazott nép közűi származott : sértve érezte magát a nemzetes úr beszéde által; de tudván , hogy: „ahány kevély, annyi bolond“, s az ilyen beszéd csak a felfuvalkodás nyomán járó bolondtól telik ki, mint okos ember, szelíden válaszolt: — Nemzetes úr! — mikor a Jézus tanítványai nem akarták a gyermekeket Jézushoz bocsátani, igy szólott: „ne tiltsátok meg a kis gyermekeket, hogy hozzám ne jöjjenek: mert ilyeneké a mennyeknek országa“. Ebből látszik, hogy Jézus nem tett különbséget a gyermekek között. Nem nézte: ez gazdag, amaz szegény. Gazdagot, mint szegényt, egyformán szeretett, egyformán tanított. Isteni tanítómat követem én is. Legyen a gyermek nemes vagy nemtelen, gazdag vagy szegény: egyformán szeretem és tanítom Jézus tudományára, az erkölcs vallásosságra, isteni félelemre , mely feje a bölcseségnek. Nemzetes úr is kövesse a Jézust. Ne tegyen különbséget gyermek és gyermek között, és szeresse — mint Jézus egyformán; mert mind az Istennek gyermeke. A gyermek nem tud még semmit a válaszfalról, mely az egy nemzet-test tagjait egymástól elválasztja, s ha a szülék csakis a szeretetet hirdetik előtte: a nemes gazdag úr gyermeke szépen fűzfaparipázik a jobbágy gyermekével. És a mely szüle tudja, hogy igaza van a bölcsnek: „a szegény és a gazdag összetalálkoznak, mind kettőt pedig az úr szerzi“, arra törekszik, hogy a
