Vasárnap, 1885. január - szeptember (5. évfolyam, 9-52. szám)
1885-09-20 / 45-48. szám
544 áldatott is meg valaki Istentől: csak oly közel van hozzá a szerencsétlenség, mint a gyengéhez , nyomában jár /vele fekszik, vele ké£) Vigyáznia kell azért, hogy eleibe ne kerüljön; mert akkor nagyon megfizeti vigyázatlanságának árát. A ki pedig erejében bízva nekimegy mindennek, s nem tágít mig czélját — vbár önerőltetéssQl is,)— el nem éri: közel van ahhoz, hogy szerencsétlen legyen, ha meg nem tartja: „lassan a testtel“. ("így lévén a dologj) szeretettel kérem K. Komámat, saját boldogsága érdekében, hagyjon fel a testet erőltető' „világ hajtással“. Biztosította már gyermekeit anyagilag: biztosítsa önmagát is egészségi szempontból; mert nem használ az semmit, ha az egész világot megnyeri is, ha tesjjszervezete megrontása miatt a fájdalom ágyát kell őriznie, vagy három lábon vánszorogni a terjedelmes birtokon. Nekem is legdrágább kincseim a gyermekeim, s azok jóléte (anyagilag biztosítása tekintetébcS) szorgalmatosán munkálkodom; de megtartom a bölcs szavait: „ideje vagyon a munkálkodásnak, ideje vagyon az alvásnak“: szerfelett, magam megerőltetésével nem munkálkodom. Egészben megtartom Isten parancsát: „a hetedik napot megszenteljed“. Ezt tegye K. K. is s nem bánja meg. Ne vegye rósz néven szerény, figyelmeztetésemet. Nagyon sajnálnám, ha a túlhajtott munkásság miatt baja lenne.-y4L K.! „a természet minden embernek teljes hatalmat adott testének tagjai felett“. A ki ezen hatalommal visszaél testének sanyargatására: nem kerüli el a veszedelmet. Én tudom testem erejének mértékét, s ahhoz alkalmazom a munkát; nem tartok a szerencsétlen testi elgyengüléstől, az erőfeszítés okozta betegségtől. Igaz, hogy már is biztosítottam családomat a paizsos férfiú — a szegénység — ellen; de még nem értem el azt a czélt, melyet magam elé kitűztem, s addig nem nyugszom, mig a szá- mitásom szerinti vagyoni állást el nem érem. — K. K. igaz, hogy kedveseink jólétének munkálása sar- kantyúzza az igyekezetét, hajtja az akaratot, ösztönöz kötelességeink teljesítésére ,(j) az ennek folytán véghezvitt tettek dicséretére szolgálnak a családfőnek]) de ha a kötelességek teljesítésében kifeledjük számításunkból azt, hogy testünk olyan mint a töredékeny cserépedény, mely a túlhajtott munkásság terhe alatt összerogyik: bűnt követünk el „magunk“ ellen(mely bűnnek aztán kedveseink is érzik szomoritó következményeit. Azt mondják: „utolsó észszel az ördögöt is megfogná az ember“, vagyis: ha tudná az ember, hogy ez vagy amaz erőfeszítéssel végzett munka
