Vasárnap, 1885. január - szeptember (5. évfolyam, 9-52. szám)
1885-09-20 / 45-48. szám
534 lomot s nem mondhatta a zsoltáriróval: „nem nevet senki rajtam“, mert ez az egyház, nagy vidéken, úgy ismeretes, mint a melynek kebléből kihalt minden jobb érzés, kihűlt az erkölcs-vallásos érzelem, a buzgóság tüze csak néhányak szivében ég még. Ezen néhányak folyamodtak az egyházmegyei gyűlésre s fájdalommal panaszolták el az itten divó rendetlenséget, vallás- talanságot, minden szent iránti hidegséget s kérték a rend visszaállítására az e.-megye segélyét. Az egyházmegye engem küldött ki az itten legnagyobb mérvben elterjedt rendetlenség megszüntetésére s az óhajtott rend helyreállítására. E czélból már két napon át tanácskoztam a férfiakkal, de nem mehettem semmire. Nem mehettem pedig azért, hogy sokan azt a képtelen dolgot kívánják , hogy a két első székbe, melybe 16 asszony fér, járjon 40 s nem akarják átlátni, hogy az oly lehetetlen, mint az anyatehénnek a méhköpűbe behajtása. És képtelen állításukat az egyházi adónak 40 családra nézve egyformaságával indokolják s azzal azt akarják elérni, hogy itt soha ne legyen rend. Vannak, kik a helybeli tiszt, úr által több évekkel ezelőtt ajánlott s határozatba is ment rendet pártolják, mely szerint a legfiatalabb asszonyok ülnek az első székekben s azok közűi időnként annyi ül át a második székbe, onnan a harmadikba s igy tovább, a hány új asszony ül be az első székbe. Ez nagyon bölcs határozat, mutatja a helybeli tiszt, úr mélyreható szellemét, tapintatos eljárását s rendező lelkének bizonyságát; de sokan ennek is ellene mondtak. Ezen bölcs határozat is lábbal tapostatott s minden ifjú asszony az első székekbe akart járni, s mivel nem fért, viszálko- dást, egyenetlenséget támasztott. A férfiakkal ezt a határozatot sem tudtam keresztülvinni, pedig csak ennek keresztülvitele, életbeléptetése alapja a jó rendnek , a békés együttlakozásnak. így állván a dolog, nem maradt egyéb teendőm, mint az, hogy az asszonyokat hívjam meg a tanácskozásra, annyivalinkább , mert az asszonyok széke miatt támadt a per, s remélem, hogy tanácskozásunk nem marad sikertelen. — K. n. t. úr! — szólalt fel Nyúl Jánosné — ez az egész több éves fájdalmas rendetlenség Szilvási Gergelynek s két társának műve. Azok házról-házra járva, több embert megszéditettek , pártjokra vonták, a kik aztán feleségeiket, menyeiket nem en
