Vasárnap, 1885. január - szeptember (5. évfolyam, 9-52. szám)
1885-09-20 / 45-48. szám
530 Dombos, a vidék gúnytárgya lett. A vidékiek , ha valahol találkoztak a Dombosiakkal, gúnyból ilyen kérdést tettek eleibük: igaz-e, hogy Domboson az asszonyok székit kihordták a templomból, csak a két elsó't hagyták meg, s azt akarják, hogy a bábaasszony is az első székbe járjon? Hát az igaz-e, hogy Domboson minden asszony siket, s csak az első székből hallja meg a pap szavát? Igaz-e az, hogy Domboson el akarják rontani a mostani templomot, s kint a legelőn olyan hosszú keskeny templomot fognak épiteni, melyben a járda két oldalán olyan hosszú két szék fog lenni, melybe a Dombosiak mind beleférjenek ? Ilyen s több gúnyos szavakkal illették a vidékiek a Dombosiakat, úgy anynyira, hogy szégyenlettek kimenni is falujokból. Kijutott a találó, s szúró tréfából Szilvásinak s társainak is. Kavicsolási alkalommal, a folyam medrében egyszerre több falubeli ember volt jelen szekerének kavicscsal való megterhelése végett. Ott volt Szilvási is , egy vele ellennézetben levő Dombosi emberrel. — Egy ember, a ki Szilvásit alighanem ismerte , de ezúttal ismerni nem akarta, azt kérdezte tőle: igaz-e, hogy Domboson egy új próféta termett, a ki a józan világ véleményével ellenkezőleg, mely szerint Isten előtt minden ember egyenlő, s imádságát a templom bármely székéből bocsássa hozzá tiszta szivből, meghallgatja, fennen hirdeti, hogy csak az idvezűl, a ki az első székbe jár, s azt a prófétát Szilvási Gergelynek hívják? Az ugyan derék ember lehet, ügy tesz mint tett Herostratus. A Diána templomát felgyújtotta, hogy hire neve fennmaradjon. Szilvási felforgatja Domboson a rendet, terjeszti az erkölcstelenséget, vallástalanságot, a viszálkodás, egyenetlenség tüzet lángra lob- bantja menye kedvéért, hogy rósz hire-neve el ne vesszen. A ! úgy tudom, maga Dombosi ember: mondja meg Szilvásinak , hogy minálunk már agyonkövezték volna mint Sz. Istvánt a zsidók, mert gúnytárgyaul teszi Dombost. — Akárki legyen az a Szilvási — szólott egy másik — de méltó a gyehennának tüzére , a miért olyan nagy gyülekezetét megront lelkében , erkölcsében. Az nagyon okos embernek tartja magát, pedig az okos, világ szerint valóságos bolond. Ha előmbe akadna, én megtanítanám az igazságra , kézzel fogható erősséggel. Szilvási nem szólott semmit. Szemlesütve elballagott. Hallotta a vidékiek gúnykaczaját. Megértette szavaikból azt is, hogy azok ismerik őt. Nagyon kedvetlen lett; mert tudta, hogy Domboson megtudják az egészet. Szégyenlette magát. Bánta tetteit.
