Vasárnap, 1885. január - szeptember (5. évfolyam, 9-52. szám)
1885-08-16 / 41-44. szám
515 — Én törtein el — mond Esztike, — mert a cselédet szerette, ezért magára vállalta a kárt. — Nem igaz, — mond Bodroginé,— hiszen láttam a szobából, bogy Boris törte el. Ejnye Eszti, igy cselekszel te s egy rongy cselédet igy takargatol? — Anyám , — mond Eszti, — hiszen te tanitottál gyermekségemben , hogy a ki a szegénynyel jót teszen, annak Isten visszafizeti jótettét sokszorosan; kicsoda szegényebb mint Boris, hiszen nincs’ sem atyja, sem anyja. — Ejnye! Eszti, — mond Bodroginé, — te bizonyosan szegénynek születtél, hogy mindig csak a szegényeket szereted, most a cselédet pártolod, tegnap meg a szegény boltos-legénynek, a ki kezedet megkérte, azt mondtad, hogy szereted, de mi kiadtunk rajta, hiszen csak egyetlen leányunk vagy, azért nem is adunk szegény legénynek. * * * Ismét telt az idő, volt tavasz, nyár és ó'sz, az árendás földön ezen a nyáron sem termett, különben máshelyt is szűk termés volt. A Molnár koma is végkép megbukott, nem tudta megfizetni a takarékpénztártól felvett összeget. A nevezett pénztár most már a kezesnek, tehát Bodroginak tudtára adta, hogy tartozik ő megfizetni azon felvett összeget. Mikor ezt Bodroginé meghallotta , nagyon megijedt, tudván, hogy tartoznak az öreg Stájnernek is 3 ezerrel, ijedtében lerogyott, hirtelen szivszoritás érte s meghalt, Bodrogi úr pedig gondolván, hogy már szegénynek kell lenni, nem tud megélni, mikor már azóta, hogy gazdag, megannyit emelkedett az adó, a házbér, meg minden, ezért is még az nap golyó által végetvetett életének. így a szegény Esztikét nagy baj érte, azért mégis helyt állott, bár szegényesen, de tisztességesen teme ttette élőkét, csak az vigasztalta, hogy a szegény boriska ott volt mellette, kit igen szeretett. Az öreg Stájnernek hírül vitte valaki, hogy Bodrogi szerencsétlenül szegénynyé s e miatt öngyilkossá lett, erre olyan mérges lett, hogy mérgében széttépte azon kötelezvényt, melyet a pénz átadásakor Írtak, azután hirtelen szél érte s meghalt. Esztike bár meg lett törve szülei halála által, mégis okosan tudott eljárni a dologban. Ugyanis megkérte a takarékpénztárt, hogy engedjen két havi időt. Meg is kapta, s azután minden gazdasági eszközöket eladott, a konyháról minden drága edényeket, a szobából minden drága bútorokat, ezekből kiállította, ki
