Vasárnap, 1885. január - szeptember (5. évfolyam, 9-52. szám)
1885-08-16 / 41-44. szám
508 Hogyan is virulna, mikor ama koporsóval az én éltem új tavaszának hírnöke örökre elköltözött. Most immár kijöhetsz keblemből utolsó könycsepp, a melyet eddig saját sorsom megsiratására tartottam ott vissza. Itt az idő, hogy sírj magad felett. Érzem is már, hogy ott ülsz szempillámon , mert bárhol tekintek is le a körültem zajgó élettengerre, felém mindenünnen csak könytelt szemeket látok visszatekinteni, miután én is csak könyes szemekkel tekinthetek abba. S miként csakis a vészismerte hajós vágyódhat kikötő után: úgy benned is felkelhetett immár a vágy, te annyi lelki hányattatást kiállott ember! visszadőlni nyugágyadra, kipihenni az életet. UJJ JÁNOS. A leomlott trónus. — Andrásfalva, apr. 12. 1884. — Házát eladva boldogan, Friss bankóval tele; Ahol spirituszba szakad Az élet csermelye: Tóparti bá „némettyivel“ Fizettet áldomást, Ki Husvétkedden kezdi meg: A behurczolkodást. Az „iszpirt“-tel kevert nedű ízlik — de nem neki — Izráel keserű vizét 0 nem szenvedheti. Csak elziillött szomszédai Fogyasztják ez italt, Kikből a viz iránti vágy: Bölcsőjükben kihalt. A sváb derült kedvet mutat S hogy ne mutatna ott, Hová a bujdosó magyar: Neki fészket rakott.
