Vasárnap, 1885. január - szeptember (5. évfolyam, 9-52. szám)
1885-06-21 / 33-34. szám
389 vissza. Minden élő teremtmény kereste a hűvöset. A házi állatok az ereszek alatt, a bőgő nyájak az erdei fák árnyékában találtak enyhülést a fojtó hőség ellen. Ilyenkor az emberi test is oly nehéz, mintha ráakasztott teher nyomná a földhöz. Lankad az életkedv, munkakészség. Unos- ság, levertség, hideg közöny, merev részvétlenség, egy helyhez kötöttség fásult érzete áttörhetlen gátul szolgál minden előhaladásban. A nagy fokra hágott melegséget nemcsak a szabad természetben lehetett érezni, hol egy árva szellő sem lebbent el: a be- függönyözött szobák falai között is oly lankasztó hőség uralkodott, melyben az emberi test folytonos izzadság cseppjeiben fürdött. Ilona is érezte a napsugáraitól felforralt levegő kedvetlenitő, leverő hatását. A beárnyékolt szobákban is folyt róla az izzadság , s hűsitő, elevenítő fürdő után vágyakozott. A mit magára, egészségére nézve jónak, hasznosnak tapasztalt : a felett nem sokat gondolkodott, hanem mihelyt ideje engedte, azonnal kiviteléhez fogott; mert az egészség volt előtte a legdrágább kincs. Hideg fürdőt csinált magának, s leieket előtt bezárván mind a folyosónak, mind szobájának ajtaját, égő gyertya világánál beleült , hogy az testét megkönnyítse. Mikor a hideg viz meleg testét hirtelen érintette, önkénytelenül igy kiáltott fel: „juj . . beh . . hideg!“ S az nem is volt csoda; mert a lélekzete annyira meggyorsult, hogy azt is csak szaggatva mondhatta ki. A kellemetlen hatás nyilatkozott szavakban nála. Mikor már elégnek érezte a mardosó hideg vízben testének áztatását: kikelt abból, átöltözött és hirtelen ágyba feküdt, s a jóltevő édes álom befogta szemeit. Aludt a fürdés után nagyon .. . nagyon mélyen; de álma nehéz, borzasztó volt. Reggel a mint felébredt, s körül hordozta szemeit a szobában, iszonyú sejtelem és ijjedtség szállta meg szivét. Ruhája szerte volt szórva a szobában, s nemcsak a folyosóra, de az irodába nyíló ajtaja is tárva-nyitva állott; de a mint ijedtségében magára hányta ruháit, s kitekintett a folyosóra: látta, hogy annak ajtaja is nyitva van, pedig saját kezeivel csukta és vasalta be, s ő szokta kinyitni rendesen reggel is. Ismét a szobába ment, s majd kó'bál- ványnyá lett; mert az irodában az irományok a padlón hevertek. Iszonyú ijedtségében sírva fakadt s a B. család folyosóra nyíló ajtajához szaladt és zörgetett: Mgos uram! nagy baj van a házban: méltóztassék felkelni. *
