Vasárnap, 1885. január - szeptember (5. évfolyam, 9-52. szám)
1885-06-07 / 31-32. szám
368 hogy a világi hatóság sem akasztott pert nyakába ünneprontásáért. A bűnös, ha nem büntettetik: merészebbé, kihivóbbá lesz. Az egész gyülekezetét bántotta G. J. Nemtelen önviselete) vallástalansága. Szégyenlette, hogy egy istentelen fölemelt fővel jár közötte. Az elöljárók, hogy az „ünneprontó“ megbüntetését nem eszközölhették, ha rágondoltak. szégyenpirt éreztek arczaikon; mert le voltak győzve. De legjobban fájt a szive a közösen szeretett s tisztelt öreg papnak; mert oly rósz példát látott G. J. vasárnapi munkájában, melytől félt, hogy többekre is reá ragad; mert hát a rósz példa olyan mint a kavargó örvény, mely magához vonja, magába ragadja a hajót. Hogy az ne történjék: szószéki beszédeiben, a rósz példák rontó hatását, az istentelen ember veszedelmes helyzetét, oly eleven színekkel festette, hogy hallgatóinak szemeiben könyek tükröződtek; de az Isten szeretetét is oly meggyőző ékes szavakkal ajánlotta, hogy midőn igy szólott: „meglássátok Atyámfiái, hogy valaha ne legyen közőletek valakinek gonosz és hitetlen szive, hogy az élő Istentől elszakadnátok“; mert: „hit nélkül lehetetlen dolog, hogy valaki neki kedves legyen, mert a ki Istenhez járul, annak hinni kell, hogy vagyon Isten, és hogy jutalmat ad azoknak, a kik őtet keresik“: hallgatói hazamenet igy szóltak maguk között: „örvendek, mikor nekem ezt mondják: menjünk fel az Ur házába!“ Bérében nem volt szabad a gabonát behordani a faluba; mert szűkek voltak az udvarok. Minden ember a faluhoz legközelebb eső földjén csinált szérűt, oda hordta gabonáját, és ott nyomtatta el. G. Jánosnak is kint a határban volt a szérűje, ott nyomtatta gabonáját. Egy Vasárnap délután, java nyomtatás idején, a jó öreg tisztelendő úr, egészségi szempontból, egy rövid sétát tett a határban. A mint a falut elhagyta, azonnal szemébe tűnt, hogy hogy egy szérűn folyik a munka. Közelebb menvén, látta, hogy G. J. nejével, két suhanczáí testvérével s egy 10 éves fiával gabonát nyomtatott. A mint a szérűhöz ért, igy szólott G. J.-hez: Édes fiam! — az ily megszólítást mindenki szívesen vette tőle — ha egyébként nem, a harangok zúgásából megtudhattad, hogy ma Vasárnap van, melyen minden jó lélek hálát adott Istennek az elvett jókért, és könyörgött újabb áldásokért, te pedig nem figyelve az isteni törvényekre, kiszakítottad magadat családoddal együtt az Istent imádók milliói közűi, s mint egyéb
