Vasárnap, 1885. január - szeptember (5. évfolyam, 9-52. szám)
1885-06-07 / 31-32. szám
366 plomtól csak azok maradtak el, a kik a gyermekekre s egyebekre vigyáztak; de az is felváltva történt. Vasárnap legfeljebb az történt meg, hogy gyümölcs- vagy szőlőérés idejében, két templom után kilátogattak a szőlőhegyre. Az ifjúság ha tánczmulatságot rendezett is — mint falun szokásban van: két templom utánig nem zendiilt meg a muzsika. És mégis elvégezték dolgaikat, mert a vasárnapi pihenés után újult erővel fogtak munkához. Tudták mindnyájan, hogy a folytonos munkában az emberi test meglankad, az életerő romlásnak indul: örömmel várták tehát a Vasárnapot, hogy azt testük meg- pihentetésére, lelkűk épitésére, a szeretet munkáinak gyakorlására fordítsák. Látta azt ifjú Gelencsi János; de nem követte. Azt tartotta: mindennap egyforma, mindennap dolgozott. Vasárnap még többet tett, mint más napon. Nem vette figyelembe az isteni s emberi törvényeket. Azok ellenére Vasárnap szántott, fát, trágyát, követ hordott, a mint jött a munka sorsa egymás után. Nem gondolt azzal, hogy háborgatja a kegyes lelkek érzelmeit, ^avarja buzgóságát, az ősök vallásosságához hiven ragaszkodók figyelőiét, s rósz példát mutat a gyenge, az anyagi világ csábjainak köny- nyen engedő embereknek. Mikor a gyülekezeti tagok legjobban mentek a templomba: szurtosan öltözve akkor ment ki a határba munkálkodni, vagy akkot jött haza megterhelt szekérrel a határból, ügy látszott, hogy kicsinált1 áológ volt nála, a kegyes lelkek gúnyolása, boszantása. Hallatszott ugyan, hogy családjának tagjai gyakran zúgolódtak ellene a munkában való kimerültség miatt a vasárnapi munkábanp de családjában ő volt az úr, a mit ő parancsolt, annak meg kellett lenni. De nyilvános lett a zúgolódás G. J. ellen a gyülekezet tagjai között, (bogy nem tartja rne^ e parancsot: „a hetedik napot megszenteljed; az úrnak napja az“; s annyira fokozódott, hogy kívánták annak megbüntetését. Az elöljáróság, mely hivatva volt a vallásos és erkölcsi életre gondosan felvigyázni, s az egyházi fegyelmet gyakorolni: megidézte G. Jánost, hogy értésére adja, miszerint a Vasárnapot illendően megtartsa, makacs megátalkodottságában pedig büntetéssel sújtsa-) de az nem jelent meg, hanem azt felelte: „Semmi közöm az elöljárósággal; előttem mindennap egyforma“. Midőn az elöljáróság ez úton czélját el nem érhette: bejelentette G. Jánost, mint ünneprontót a megyei hatóságnak, de
