Vasárnap, 1885. január - szeptember (5. évfolyam, 9-52. szám)

1885-06-07 / 31-32. szám

* íiZi r

Az ünneprontó.

Mózes előadása szerint Isten a világot hat napokon teremtette, („a hetedik napon megszűnt minden csinálmányától, melyet csinált vala) És megáldó az Isten a hetedik napot, azaz, megszentelő azt.“ A hetedik nap pedig az akkori időszámlálás szerint a „Szombat“ volt.

Hogy a teremtés nagy munkájától való megszűnés napja a „Szombat“ évezredek után is nevezetes legyen: az emberiség vezérférfiai azt ünneppé, azaz: oly nappá tették, melyen a hat napi munka fáradalmait ne csak kipihenje az ember, hanem munkájához való segítségért, újabb jókért könyörögjön, az elveitekért hálákat adjon.

A szombat megünneplését illetőleg Mózesnél igei} szigorú törvények, parancsok olvashatók. Meg van azokban hagyva az Izraelitáknak, hogy szombatnapon „minden ember otthon legyen , senki az ő helyéből ki ne menjen hetednapon“. Jerémiás lelke által is igy szól az Í r az Izráelhez: „Őrizzétek meg a ti leikeiteket, és szombatnapon semmi terhet ne hordjatok, se a Jeruzsálem kapuin be ne vigyetek. Se pedig a ti házatokból terhet ki ne vigyetek szombatnapon, és semmi munkát ne cselekedjetek: hanem szenteljétek meg a szombatnapot, miképpen a ti atyáitoknak megparancsoltam; mert ha nem engedtek nekem, hogy megszentelnétek a szombat napot, és ne hordanátok terhet: tüzet gerjesztek a ti kapuitokban, mely megemészti Jeruzsálemnek palotáit, és meg nem oltathatik“.

Mózes a szombat ni^iyipepléséről szóló törvényt, a földnek minden hetedik évben 'leendő megpihentetésére is kiterjesztette: „hat esztendőben vezsd el a te földedet; a hetedik esztendőben a föld nyugalmának szombatja legyen“.

A szombatot meg is szentelték a fogságból hazatért zsidók. A hetedik esztendő szabadság esztendejének tekintetett, abban a törvény felolvastatott, hogy nagy és kicsiny megtanulván, megtartsa azt.

Tagadhatlan, hogy ezen parancsok mind szellemi, mind anyagi tekintetben, mai szempontból nézve túl szigorúak; de Mózes és a többi próféták ismerték a gyermeteg emberiség szellemi állását, s parancsaikat ahhoz alkalmazták. A még virgoncz vérű emberiséget az erkölcs-vallásosság útján csak szigorú parancsok , s azoknak gyakori fülbe mondása által tarthatták meg.

Jézus születésével sokat változott a helyzet. A Jézusi tudó-