Vasárnap, 1885. január - szeptember (5. évfolyam, 9-52. szám)
1885-01-04 / 9-10. szám
Ötödik évfolyam, VASA A hetedik napot megszenteljed; az Urnák napja az. Mózes 2-ik könyve 20-ik rész. 9—10. szám, Kecskemét, 1885. Január 4. Újév reggelén. Az éj elszállt s tova tűnt a homály, Mély gyászba vonta e nagy föleitekét, — S a nap, a csillogó égi király Tündér zászlóját bontogatja szét, — S e zászló beragyogja fényivel A bérczet, völgyet messze határon; Fölpezsg az élet reményeivel, Hol eló'bb úr volt az édes álom. S ébredve, kelve új napra kelünk; Új nap új évet viraszt ma reánk , — S kezdetén előre tekint szemünk: Keressük, mit meg nem találhatánk! Vajh meghoz-e ez az év is mindent, Mit a szív vágy, óhajt, eped, remél; Kecsegtet, de nem csal-e meg minket, Jobb lesz-e az előző többinél?! Oh hol az ember, előre látó , Ki a jövőt megmondaná nekünk?! Azt sem tudjuk, búcsúzva a mától, Örökre-e vagy újra ébredünk?! De bár ne tudjunk, ne sejtsünk semmit, Egyet tudunk, múlt tanított arra: Ott fenn az égen és a földön itt, Minden úgy lesz, mint Isten akarja! Ám jöjjön tehát, minek jönni kell, Áldás vagy csapás, öröm vagy bánat, Készen fogadjuk, békén hordjuk el, A mi Istentől mi reánk árad. Zokszót nem szólunk, könyet nem ejtünk, Vigyen bár mélyre és ne magasba,
