Vasárnap, 1885. január - szeptember (5. évfolyam, 9-52. szám)
1885-04-26 / 25-26. szám
299 Mikor én — mint szegény ember — e helyen szót emelek: községünk tehetó'sbjei bizonyosan igy gondolkodnak: hogy mondhatna okosat egy szegény ember? De én azzal nem törődöm. Mint e község lakosa, jogosan mondom el nézetemet, s ha — mint tapasztaltam, hogy itt a szólni merészlő szegény embert — ha igazat beszél — lehurogatják, a szót tőle megvonják: a beszédemben akadályozót ezennel kijelentem, hogy bejelentem a felsőbb hatóságnál; mert szerintem itt mindenkinek szabad szólási joga van , legyen gazdag, vagy szegény. Ennekfolytán követelem , hogy beszédemet béketűréssel hallgassa meg mindenki. Azt mindenki tudja, hogy községünkben a vallásosság, erköl- csiség rósz lábon áll, bizonyítja az, hogy sokakat a romlott szív és romlott elme, arra vezet, hogy arat ott, hol nem vetett. A tolvajlás, rablás napi renden van közöttünk. Kiknek közöttünk szivében az erkölcs-vallásosság sz. tüze lángol: szégyenpirral állunk meg szomszéd falusi embertársaink előtt; mert szemrehányó szavaik szivünk mélyére hatnak. A kik meg tudják, hogy erdő- siek vagyunk: mint ragályos nyavalyában szenvedőket kerülnek, és méltán; mert nem hálhat köztünk idegen, hogy meg ne károsítsuk. Alig nehány héttel ezelőtt — tudjuk mindnyájan, — hogy a szegény fazekas árusnak egyik lovát elvitték, gabonáját ellopták. Ezekből kitűnik, hogy személy- s vagyonbiztonság nincs községünkben. A kint háló emberről — alvásában — elviszik takaróját, megrabolják házát, kamráját, pinczéjét, csűrét, és a tettesek mégis szabadon járnak. Azt is tudhatja mindenki — a ki a bírói számadás tételeit hallotta, — hogy a község jövedelme évenként mind elköltetik; sőt a jelenben a birónak 100 frt követelése van a községen. Ez nekem különösen feltűnt. E tekintetből, több szomszédos faluban megjelentem , s a biró kértemre a számadást felmutatta, s én átvizsgáltam , és arra a tudomásra jutottam, hogy azok a községek tetemesen kevesebb fekvő birtokkal bírnak, s igy kevesebb jövedelemmel is rendelkeznek , mint a mi községünk; mégis jövedelmeikből jut az egyesek adójának törlesztésére is, mig nálunk egyesek nem veszik hasznát a közvagyonnak. Ennek közvetlen tudása, arra a meggyőződésre vezetett engem, hogy nálunk a község jövedelmei nem kellő czélokra használtatnak , s mivel a lakosok mivelik a földeket: hasznot nem hajtó teher az az egyeseken , pedig az evangyélista szerint: „méltó a munkás az ő táplálására. Az apostol szent Pál is azt mondja: „méltó a munkás az ő jutalmára“.
