Vasárnap, 1885. január - szeptember (5. évfolyam, 9-52. szám)
1885-01-04 / 9-10. szám
113 Az imahét. A jövő 1885-ik év 4-ikétől 11-ikéig tart, vagyis az év első teljes hetében lesz az imahét. Hogy megismerjük s megünnepeljük, közlöm az evangyéliomi szövetség fölhívását az aláírásokkal együtt, melyek bizonyítják, hogy az imahetet a földnek nagyjában minden részén megünnepelik. Megemlítem itt azt is, hogy a budapesti ref. theol. intézet tanárai, növendékei s némely mások ez évben már megünnepelték az imahetet; e jó munkát megkezdték Magyarországon s reményemet fejezem ki, hogy mig a nevezettek szélesebb körben fogják azt megtenni, más buzgó hívei a Krisztusnak szintén csatlakoznak a hívők ama millióihoz, kik az évet úgy kezdik meg, a hogy azt nemcsak a keresztyén igazságok követelik s a nyert áldások igazolják. Ne csak a gyermekekkel tanultassuk meg, hanem igyekezzünk életünkbe is átvinni amaz igazságot: Isten nevében kezdem el, ő segéljen kegyelmével. És most hadd álljon itt a felhívás s az imahét programmja. Egy test vagyunk a Krisztusban. Evangyéliomi szövetség. Felhívás az általános s egyesült imádkozásra az év elején. Jan. 4—11. 1855. Szeretett testvéreim a Krisztusban! Ismét közeleg az egyesült imádkozás időszaka, mely ép oly kedves a mi sziveinknek, mint gazdag áldásos visszaemlékezésekben. Igen sok dolog buzdít bennünket az imádkozásra. Parancs és ígéret, hajlandóság s tapasztalati kijelentés és történelem egyesülve indítanak e kötelességre. A ki csak akar jöhet és kérhet s a mit csak kértek a Krisztus nevében. 0 megadja nektek azt. Soha meghívás szabadabb és Ígéret teljesebb nem volt. Nyitva van az ajtó s bennt kimeríthetetlen kegyelem. Azért nagyon komolyan s szeretetteljesen felhívunk benneteket, hogy a jövő 1885. év elején egyesüljetek velünk az imádkozásban. Hadd legyen egy Lélekben, az egy közbenjáró által, bemenetelünk az Atyánál. Az idők veszedelmesek s kisértők , a keresztyén élet sokféle kisértésnek van kitéve, a keresztyén társadalom alapjában megingatva, a nagy elvek harcza elközelgett, mindenfelől látjuk a különféle hasznos eszközöket és halljuk a hangos kiáltásokat világosságért, igazságért. A küzdelmek és remények közt az imádkozás, mint a szeretet egy soha meg nem szűnő kötelesség, (Lukács, 18, 1, Hóm. 13, 8.) Mindig kötelez s soha sincs elvégezve. Minden jó dolognak ez a kezdete, erőforrás a csapások
