Vasárnap, 1885. január - szeptember (5. évfolyam, 9-52. szám)

1885-04-12 / 23-24. szám

Ötödik évfolyam. 23—24. szám. Kecskemét, 1885. Április 12,

A hetedik napot megszenteljed; az Urnák napja az.

Mózes 2-ik könyve 20-ik rész.

Egy lelkész az ő nejéhez.

E tiszta lap a te fényképedet várja,

Jézus ernyedetlen szolgáló leánya!

De mert reád nézve csak halavány kép ez:

Dalba öntöm a mit vérzó' szivem érez.

Megosztottad velem a legnagyobb terhet,

Mit ember a kerek-földön elviselhet.

Egy rég árva nyájat — egy elveszett népet — Megmenteni küldött velem az Űr téged.

Lelkesedve láttad mi érdekel, mi bánt S te is fölkeviiltél a szent eszme iránt;

Örökséged ára lengette zászlaját:

Azt még se engedted, hogy sárba rántanák.

Jöttél árkon-bokron, meredek sziklákon,

Szárazon és vizen, tövisen virágon;

S mig kezünk a népnek gyümölcsfákat rázott:

Hét apró gyermekünk éhezett és fázott.

Istenem! maholnap elhagyottan, árván,

Bujdosnak az élet siralmas pusztáján.

De szemeink az Úr juhait keresték:

Hála hogy elbírtuk eddig a keresztjét!

TOMKA KÁROLY.

Utolérte az Isten keze.

Bár világ szerint, a gonosz, embernek gyakran nagyobb boldogsága van, mint az istenféló'nek, s háza virágzik mint Libánon czédrusa, mig a kegyes nyomor, Ínség, szenvedés tüzében ég; de elvégre is „az istentelen minden ő napjaiban önmaga magát bánattal megemészti, s tudja, hogy közel vágyón hozzá a setétségnek