Vasárnap, 1885. január - szeptember (5. évfolyam, 9-52. szám)

1885-01-04 / 9-10. szám

Ill

azért: „imádom őtet naponként“. — Isten igazgatta az én szivemet mint a vizeknek folyását, hogy tetszésökre lehettem; Isten vezérelte K. szüleim szivét, hogy engemet fióknak neveztek; az vezérelte ezen leányt, kit életemnél jobban szeretek, hogy szivével , kezével, engem — szegényt — boldogítson. — Oly kincset adtak nekem, mely drágább a kárbunkulusoknál. — Ezt a kincset minden őrizésnek felette őrizni fogom egész életemben. — Nemes önviseletemmel, takarékos, szorgalmas voltommal, becses személyük becsülésével, tisztelésével, szeretésével fogom hálámat, köszönetemet irányokban leróni.

Azután elővette könyvecskéjét, s abból keresztlevelét, s átadta a még mindig könyezó' szüléknek.

Ez az én keresztlevelem, melyet világnak indulásom előtt kértem a paptól. — Ez megmutatja, hol születtem, kik voltak a szüleim, s mi az igazi nevem.

Szüleim igen jók, Istenfélők voltak; de az anyámat mint három éves, apámat mint hét éves vesztettem el, aztán nagyobb testvéremmel együtt mostoha anya kezére kerültem. A mostohám rosszul bánt velem; sőt hamis vádak alapján felbujtotta ellenem bátyámat, s azzal is veretett, üldöztetett. — Mi volt a czéljok: nem tudom; de annyira bántalmaztak, hogy a rokonoknál kerestem védelmet; de senki mellettem fel nem állott, nem oltalmazott. — Nem volt hát egyébb menedék számomra elkeseredésemben, mint elhagyni az apai házat; mert féltem, hogy testben, lélekben koldussá tesznek. — És mentem faluról falura, baj és szenvedés között sok napokon keresztül, mígnem ide jutottam, hol szerető szívvel fogadtak, édes fiamnak szólítottak. — Ez az én rövid élettörténetem. — Most látom, hogy: jómra lett, hogy az Ur megalázott engemet.

Azután a szokásos szertartások megtartása mellett „A kis libapásztor“, és a gazdag egyetlen leány, férj és feleség lettek,

— Hála Istennek! — összevertük kis kezeinket örömünkben — hála Istennek! kiáltottunk egyszerre, hogy a szegény üldözött kis gyermek oly boldog sorsra jutott! Bizony jó gyermek volt az: szerette az Isten, azért vezérelte útaiban boldog végre.

Boldog is volt az. Olyan volt mint angyalok társasága a kis család, melyben szeretetben, jólétben folytak napjai.

Idők folytán megáldotta Isten fiákkal és leányokkal, kik midőn puha kezecskéikkel ölelgették: nem földi, hanem mennyei örömet érzett áldott jó feleségével együtt.