Vasárnap, 1885. január - szeptember (5. évfolyam, 9-52. szám)
1885-01-04 / 9-10. szám
109 leitek elhunytéval csapás , szerencsétlenség ér benneteket, elmondhatjátok a sz. íróval: „ha az én atyám, és az én anyám elhagynak is engemet: az Ur gondot visel rólam“. — Hát aztán K. ö. atyám! mi lett abból a kis libapásztorból? mert hiszen mikor megnőtt, csak nem őrzött már libákat. — Nem biz az édes fiam! A munkát az embernek mindig erejéhez kell szabni; mert a gyenge erő megtörik a nehéz munkában. — Ezt a szabályt követte a gazda is. — Mikor a gyermek kinőtt a libaőrzésből: erejéhez mért más munkára alkalmazta.— S mivel első felkelő, mindenhez hu, minden felett őrködő szorgalmas munkás volt: nagyra becsülte, házán áldásnak tartotta annyival inkább szerette pedig azért, hogy semminemű szeszes itallal nem élt. — Minden embernek megadta a becsületet. — Nagyon tanult, okos, értelmes volt. De szerették, becsülték mások is; szerette az egész falu népe. Csalogatták is sokan, hogy menjen hozzájok szolgálatba; de ő mindig ezt mondta: ha jó gazdám kiád rajtam: akkor hagyom el. — Én neki, mint hű nevelőmnek, sokkal tartozom. A jó gazdának azonban esze ágában sem volt, hogy elbocsássa. Annyira megszokta már éber gondosságát, hűségét, munkásságát , hogy nem is tudott volna ellenni nála nélkül; mert biztos volt benne, hogy a hova azt küldte: ott jól ment a dolog. Mikor már mint kaszás szépen rakta a rendet, s az oly korá- csúak vasárnap délutánonként a korcsmaház előtt tánczoltak, mint hajdan Siló leányai: ő elővette a könyveket, s épületes dolgokat olvasott. Azt a ház leánya nem jó szemmel nézte, hogy a mulatság idején a könyveket forgatta, s egyszer — úgy négy szem közt — ki is nyilatkoztatta: — Jobb szeretném magát Vasárnap délután a tánczon látni, mint a könyvek olvasásával foglalatoskodni. — Mindennek megvan a maga ideje. — A maga göndör fekete haját, rózsás arczát, úgy szeretném, ha mások is látnák, s mint én, gyönyörködnének benne. Értette ezt a szegény fiú; de hát oly mélység tátongott közöttük, melyen hite szerint átmenni nem lehetett. — Meghúzta tehát magát szerető szive kívánságával együtt, semhogy a mélységbe rohanván, abból ki ne lábalhasson. Azonban a mélység, a szolga és gazda leánya között sokkal csekélyebb volt, mint hitte. — Elegyenesitette azt a leány szerető szive. — Kivitte szüleinél, hogy azok tánczra parancsolták az
