Vasárnap, 1885. január - szeptember (5. évfolyam, 9-52. szám)
1885-01-04 / 9-10. szám
108 és száraz helyet fog adni. — Én a mi tőlem telik , mindent szívesen meg fogok tenni. — Édes fiam! akkor ne menj tovább. — Én gondot viselek rólad: Istennek hála! van miből. — Ilyen gyermek szükséges a házamnál. — Te leszesz „a kis libapásztor“. A kis gyermek nagyon örült a szerencsének, annyival- inkább , mert a házi asszony is igy szólította: „édes fiam!“ — Nagyon megható volt reá nézve ez a megszólítás; mert boldogult szüléire emlékeztette. — Köny ragyogott szemeiben, valahányszor hallotta. Hűségesen őrizte s etette a libákat, s azok annyira megismerték, hogy mindig körűié sipogtak. — Ha ment jobb legelőt keresni: utánna mentek. De ő nem játszott mint a libapásztorok szoktak; hanem elővette kebléből, vándorútján is magával hordozott könyvecskéjét, s aztán tanult. — A libák oda mentek, szájukkal csipkedték könyvének szélét, s ő igy szólott hozzájok: „ugy-e, ti is szeretnétek tanulni?“ Aztán egyenként megsimogatta az ártatlan állatokat. — Menjetek enni: szépen hajtotta magától, és ismét tanult fenszóval, s a libák azt hivén, hogy őket hívja, megint körűié sereglettek. — Ez igy ment mindig. — Olyan szép libái is voltak , hogy nem volt mássa a faluban. Mikor a gazda és felesége megtudta, hogy ,,a kis libapásztor“— mert ez lett a neve—játszás helyett, könyvecskéjéből tanul: nagyon megszerették, s mint ő a libákkal, úgy azok ő vele nagyon jól bántak. — Sorsához illő szép ruhát csináltattak neki. — Nem a juhok között hált ezentúl, mint vándorlásában, hanem bent a padlós szobában. — Úgy tekintették mintha saját szülöttök lett volna. De különösen megszerette ,,a kis libapásztort“ a gazda egyetlen kis leánya; megszerette nemcsak szép formájáért, hanem főképpen okos, értelmes szép hangzású beszédéért, illedelmes magaviseletéért, megnyerő bánásmódjáért. — úgy nézte, mintha testvére volt volna. — No ugyan jó helyre talált szegény gyermek — szólott egy a társak közűi. — A jó Isten különösen vezérelte. — Lássátok K. fiaim! Isten az ő benne bízót soha nem hagyja el. — Akkor van hozzá legközelebb, mikor úgy látja, hogy mindenek elhagyták. — Szeressétek ezt a legjobb Atyát az Istent; mert az viseli gondotokat „nem akarja, hogy elvesszen egy is a kicsinyek közűi“. — Ha mint ezt a kis gyermeket, szii-
