Vasárnap, 1881. október - 1882. szeptember (3. évfolyam, 1-50. szám)
1881-12-11 / 11-12. szám
Az egy legfőbb lényről, az egy Istenről való érne hit, e mellett nem zárta ki, hogy a mennyet, (mely szintén az ős vallásból maradt oly kifejezés az éggel együtt, mi isteni lakhelyet jelentett) földet, (melyet az emberiség anyjának tekintettek,) meg ne népesítsék közbenjáró, védő, oltalmazó jó és ellenkezőleg rósz szellemekkel, minők: damasok, ur, ármány, manó, fene, nyavalya, guta, mirigy, csórna, dokrocz, láz, ördög, hepcziher, kopczihér, fránya, dromó, sívó; tündérekkel: mint banyák, bábák, végzet és jósnők, hadnemtök, Turul, lirumna, ravó, rovásló, varázsló, iralónők. Délibáb, lég- és viz-tiindérek, hattyunők, viz-szellemek ; Sellő, Vándor-láp, Vizi csikó, fulasz- tók, Duna-tündére, viz-szörnyek ; erdei, hegyi szellemek, mohosnők, fanyövök, kőmorzsolók, rémek, váz, láz, bánya szellemek, kincsőrizök, házi nemtőkkel, manókkal, babszemekkel stb.; óriásokkal, törpékkel, hősökkel, tátosok és garabonczásokkal. Ezen annyival kevésbbé lehet csodálkozni: mert hiszen a közbenjáró és védszellemek s angyalok és szentek hite, még mai napság is fenntartja magát a keresztyénség legnagyobb részénél s a keresztyén félistenek a nem protestáns felekezetnél, — mint boldogok, szentek és szent asszonyok Istent egy egész udvarral veszik körül, hogy átadják kézről-kézre, a mindenütt jelenvaló Istennek, az Istent kereső lélek esdeklé- seit .... Őseink tisztelték a tüzet, vizet, földet, levegőt, némely állatokat, növényeket, égitesteket, természeti tüneményeket. Hitték a lélek léteiét, annak végzetét, üdvét s átkát és a lélek vándorlást, a boldog másvilágot, hol a hőst ellenségei szolgálni fogják ; végül a poklot kinjaival. Hittek a varázslásban, bűvölés és bájolásban s az ezeket űző boszorkányokban. Papjaik voltak a bölcsek, jósok, bűvösök, bájosok, varázsolok, bélnézők, garabonczás diákok. A papok egyszersmind birói tisztet is gyakoroltak, ilyen papbirák voltak: a kádár, rabonbán, gyula, horkáz, kárkán, kárház, bélyeges, peres- perestoldó, öspörös. Voltak papnőik, jós- és varázslónőik is. Az isteni tiszteletek helyei voltak : fák, falvak, berkek, ligetek, források melléke, halmok, hegyormok, várak (Bálványos vár). Ily helyeken kövekből oltárokat állítottak, bálványokat emeltek, kitűzték — mint harczoló nemzet istenének jelvényeit : kardot, nyilat, lobogót, buzogányt és bárdot. Az isteni tisztelet fő részét az áldozatok tették. Divatozott náluk hihetőleg az ember és a gyermek áldozat is; de a lovak, ök
