Vasárnap, 1881. október - 1882. szeptember (3. évfolyam, 1-50. szám)
1882-01-29 / 17-18. szám
2o3 IV. Béla, II. András fia s utóda — egészen más ember volt. — Nem vala ugyan képes minden visszaélést egyszerre megszüntetni: de az elpazarolt korona-javakat még a papságtól is visszaszedte; igy kobozta el a Sz. János-lovagok és a cis- tercista barátok dalmácziai javait s az anyaországbeli papságtól is azokat, a melyeket jogtalanul birt; a pápának pedig határozottan kijelenté, hogy a püspökök csak is az ő beleegyezésével választhatók. A papi javak elszedése miatt neheztelő pápának tudtára adá : hogy az említett barátok kolostoraiban sok száműzött főur kincse volt lerakva, ő ezeket, — mint a korona tulajdonait követelte, hogy azokból a pápával kötött szerződés (concordatum) értelmében némely papokat kielégítsen; az apátok pedig megtagadták az engedelmességet s igy méltán bűnhődtek. Majd midőn a pápa kiátkozással való fenyegetéssel is ösztönzé a bolgár patarinusok meghódítására s térítésére: határozottan ellene mondott annak. A patarénusok, VII. Gergely pápának a nős papok ellen való föllépése után támadtak. — Ezek agyában elveték a papságot, a római egész papi szervezetet, az egyházi szertartásokat s az egyház egyszerű apostoli alakzatának, és a szentirás tekintélyének viszszaállitására törekedtek. A derék Bélát a magyar papságnak jelesebb része — mely Bolognában (Olaszországban) tanulván, ismerős volt közelről a pápák gyarlóságaival, hűségesen támogatta. így nem engedett a király a püspökök kinevezését illető királyi jogaiból semmit, mint ezt a spalatói érsekség, veszprémi püspökség és esztergomi érsekség betöltése mutatja. IV Sándor iooo márka ezüstöt követelt a királyon a Sz. Jánoslovagok révén, de nem csak ezt nem nyerte meg, hanem a király, a déli vidékekről, a nevezett lovagokat is kihajtotta. Mig Béla eképpen munkál az ország és egyház füg-getlen- ségének építésén: a tatár lepi meg az országot. A visszavonásban élő nemzetet Isten veri meg; a mohi pusztán elveszti a nagy ütközetet, a Sajó mellett I24i. Ur lesz a tatár az ország fölött. A királyt a gondviselés megőrizte, hogy hamvaiból, újra építse az országot és az egyházat. És az újra épülő ország és egyházban akadnak káptalanok, melyek hire nélkül választanak püspököket s a királynak a papi javakból való járandóságait megtagadják: de a király érvényesíti jogait mind ezek, mind a pápa ellen. A püspököket Béla maga nevezte ki. És ez *
