Vasárnap, 1881. október - 1882. szeptember (3. évfolyam, 1-50. szám)

1882-01-15 / 15-16. szám

- 178

de semmikép sem akarta a koronát elfogadni, sőt a békeség eszközlése végett magát a római pápát is megkereste. A pápai széken ekkor egy Hildebrand nevű szerzetes ült VII. Gergely név alatt. Elődei alatt roppant elhatalmazott az egyházban a simonia vagy is a papi hivatalok és méltóságoknak pénzen való szerzése. Fejedelmek és urak, valamint a püspökök sőt pápák; részint rokonaikkal tőlték be a jövedelmes papi hivatalokat, részint pénzen árulták a többet Ígérőnek; a fele- séges papok és püspökök pedig gyermekeik és családjuk gazdagításával foglalkoztak; sőt a pápai szék is vásár tárgya volt s azon a legaljasabb bűnösök foglaltak koronkint helyet. Végre Hildebrand lett pápává s az egyházban elharapózott roszat a papnősiilés eltörlésével s a pápai világuralom behozatalával akarta megszüntetni. Hogy az orvosság rosszabb mint a betegség, mindenki beláthatja. De Gergely nem tágitott. Elnézte, hogy a papok ágyasokat tartsanak; de a nős papok ellen föllázitá a népet. IV. Henrik német császárt, — Salamon sógorát, — kit a vezérek csúfosan űztek ki hazánkból, annyira megalázta, hogy ez 1077. jan. 27-kén Cannossa várában, 3 nap könyörgött mezítláb, a pápa bocsánatáért. Salamont is meg- feddette Gergely, hogy IV. Henriket hűbérurául ismerte el, holott Magyarországra — mint Geizának is irá, — egyedül csak Sz. Péter, vagy is a pápa tarthat főúri igényt. A magyar nemzet azonban semmiféle pápai igénynek nem volt hajlandó meghódolni s Geizát királylyá koronázta.

Geiza szelíd jellemű ember volt, — vallásos buzgóságáról tanúskodik a garam-sz.-benedeki apátság alapítása; — Salamonnak is vissza akarta adni az országot; de 1077. ápr. 24. meghalt.

Geiza halála után — a krónikák szerint, — a nemzet erővel kényszerűé Lászlót a korona elfogadására, s ő nehogy a pápa főhatalmi igényei megújuljanak, el is fogadá azt. VII. Gergely pedig 1077. jun. 9. Nehémias esztergomi érsekhez írott levelében tudtára adatja a királynak, hogy „követei által világosan fejezze ki a pápai szék iránti köteles ragaszkodását“, vagy is: hódoljon meg László, ki is jelenté követei által a pápai szék, mint egyházi föhatalom és a pápa, mint lelki atyja iránt fiúi engedelmességét; de mint fő- v agy hübérurának nem hódolt a pápának, bár az erre — később, — egyenesen öt magát is fölszólitá. Később jó viszonyba jöhetett Gergely Lászlóval, mit bizonyít az is, hogy ez I. István királyt, fiát Imre hercze-