Vasárnap, 1881. október - 1882. szeptember (3. évfolyam, 1-50. szám)
1881-12-11 / 11-12. szám
javulás esetén megbélyegezték. A babonásokat, büvölőket, bá- jolókat jogában állt a püspöknek megostoroztatni. Vájjon: nem volna-e üdvös ma is az ünnepron- tók s az erkölcstelenség terjesztői ellen föluji- tani István törvényeit?! Nagyon messzementünk ugyan is a szabadelvüség ürügye alatt, a romlás és erkölcsi sülyedés széles utján ! „Az egyházi szertartások és szokásokban az ifjú magyar egyház mit sem különbözhetett szomszédaitól. Külföldiek lévén papjai: ez egyház, a szószoros értelmében teljes magyar egyházzá nem fejlődhetett. A szűz Mária és a szentek tisztelete itt is átalános volt. Magának a szellemi Istenségnek fogalmára is alig lévén képes fölemelkedni s valamint ezt képzeletében emberi tulajdonokkal szerette fölruházni: úgy az Isten és az ember között is, a királyok s alattvalók közti viszonyok példájára, a közbenjárók egész rangfokozatát állitá fel. Az eget és a földet angyalokkal és szentekkel népesité be képzeletében, kiknek egyenes közbelépése által hiszi vala megnyerni a kívánt jót stb. A széniek és ördögök e kor hitében a főszerepet viselték . . . . Minden életszükségnek, viszonynak, minden adománynak, jóté kony hatásnak meg volt a maga szentje, kinek segítő erejében vakon hisz vala az együgj ü kor. Ezeket pedig külön imákkal, szertartásokkal, böjtökkel, fogadalmakkal és áldozatokkal kell vala s igyekezett is maga iránt hajlandóvá tenni .... A szentek tiszteletével lépést tartott a csodák hite . . .“ így Ítéli el a tudós Horváth Mihály r. kath. püspök (A keresztyénség első százada Magyarországon 819—320. lap) ki után írjuk e sorokat, az egész sz. Mária és szentek imádását s a nép együgyüségét, feledve: hogy abban, miszerint a szentek és Mária imádása lépett az Isten imádásának helyébe s a köznépnél ma is az foglalja el Isten lélekben és igazságban tiszteletének helyét : abban legnagyobb bűne van éppen a római egyháznak! (Folytatása következik.) — T.3Ő — KISS KÁLMÁN.
