Vasárnap, 1881. október - 1882. szeptember (3. évfolyam, 1-50. szám)
1881-11-13 / 7-8. szám
— 88 nemes gyümölcs terméséről. Épen igy van, ha én csak jó erkölcsöt kívánok tőletek, de hitre nem tanítalak beneteket. A hitet kell beoltani az emberbe, akkor azután, — ha Isten is úgy akarja — lesz jó gyümölcs, lesz istenes élet. Nagyon helyesen beszélt e lelki atya egy templom szentelés alkalmával azon nyolczféle emberről, kiket Jézus a hegyi predikáczióban boldogoknak mond. A lelki szegényeket nevezte az Isten országa közkatonáinak, a sírokat altiszteknek az alázatosokat hadnagyoknak, azokat kik éhezik és szomjuhozzák az igazságot kapitányoknak, az irgalma s o k a t őrnagyoknak, a tisztaszivüeket alezredeseknek, a békességre igyekezőket ezredeseknek, és az igazságért háborúságot szenvedőket tábornokoknak. E nyolcz fokon halad az ut Istennek országába, úgy miként a katonaságnál alulról fölfelé.“ Ugyan e beszédben moadá: ,.Ha akartok olyan emberrel megismerkedni, ki ezen a 8 fokon emelkedett a legmagasabbig, akkor tekintsétek meg Pál apostolt! Gyorsan lett előléptetve, egészen úgy mint az uralkodó fejedelmek fiai. Egykor ugyan nem szolgált a Krisztus seregében, ámbár akkor is derék, becsületes férfiú volt. De ismerjük az Ő megtéritését a damaskusi utón. Attól kezdve lett: lelki szegény, siró, alázatos, az igazságot éhező és szomjazó ember. Csakhamar kapitánynyá lett: irgalmas, tiszta szivü, bé- keséget szerető és nem többé üldözője másoknak, hanem inkább az igazságért háborút szenvedővé, lett generális és mint ilyen viselte testén az Ur Jézus szenvedésének jeleit.“ Őszi hangok, t. Hull csendesen a megsárgult levél, Elválásról titkos regét beszél, Bágyadt a fény, hosszú árnyat vete* Ez az élet lassú enyészete. t Puszta mezőn szerte néz a lélek, Hűlt virág' közt önmagába melyed* Tört reményin mereng tekintete: Ez a bánat fájó költészete.
