Vasárnap, 1881. október - 1882. szeptember (3. évfolyam, 1-50. szám)
1881-11-13 / 7-8. szám
8o Erre már többen tagadói ág rázták fejőket. — Már hiában rázzák kendtek a fejőket, de úgy áll a mint mondtam, a sákramentomokért nem fizetünk mi a lelkésznek, csak a bejegyzés dijját fizetjük meg. Itt van, mindjárt hivatkozom Kádár Pál sógorra. A minapában halva született gyermekét jelentették be a tisztelendő úrhoz, ugyebár, sógor uram, maga mondja el mi történt aztán. — Hát biz én, — viszonzá Kádár uram, — nem küldtem meg a bábától a keresztelés dijját, hiszen mit küldjék, mikor nem keresztelt a tisztelendő ur, de visszaizent ám, hogy a Keresztségért úgy sem jár semmi, de a halott gyermeket is épen úgy be kell jegyezni, mint az élőt, a bejegyzés dijja pedig 50 kr. meg kellett biz azt nekem fizetni. — No lássák, — vette fői a szót Malmos, — ha százan járulnak is az Úri szent asztalhoz, nem fizetnek azért egy kraj- czárt sem, de ha már temetkeznek, házasodnak , mivel az nem szentség, nagyon természetes, hogy a fáradozó lelkészt megilleti a jutalom. Jól mondják azt, hogy a Krisztus koporsóját sem őrizték ingyen, pedig ha gondolára veszszük, sok ingyen dolgot teljesít ám az a mi lelkészünk. Ott van mindjárt az árvák keresztlevelét ingyen állítja ki, a nagyon szegényt minden dij nélkül temeti el, hány kimutatást kell készítenie megyéhez, tanfelügyelőhöz, kormányhoz. Aztán maga tanítja azokat, kik az Úri szentasztalhoz készülnek, ezért nem lát egy fillért sem, még azt se mondják neki: befellegzett, de lépne-é Csatlós csak egyet is ingyen, megkapál na-e csak egy szöllőbaráz- dát amúgy Isten nevében ? — Méltó a munkás a maga bérére, — sóhajtott Csatlós.-— Ezt mondom én is, s ha a lelkészek húsz évig tanulnak, bizony megérdemlik, hogy a gyülekezetek gondoskodjanak lelki tanítójukról tisztességesen, mert csak nem képzelhetik azt, hogy egy tanulatlan ember, a ki heteken keresztül a mezőn dolgozik, úgy értené a szentirást, mint az, ki azt folyvást tanulgatja, mert ne higyjék ám, hogy az apostolok ne tanultak volna. Pál apostol (lamáliel lábainál hallgatta a tu- tományt s aztán későbben is tanult, sőt börtönébe is elvitette a könyveket és hártyákat*) Lukács evangyélista tudós doktor volt, nem pedig olyan börtönből kikerült naplopó, mint Kanyor Mihály uram ő kegyelme, meg az ő társai. i!) Hártyákra vultak felírva az ó-testamuntcmi egyes részei.
