Vasárnap, 1881. október - 1882. szeptember (3. évfolyam, 1-50. szám)

1881-10-30 / 5-6. szám

7.2

anyja, ki önt szerette? kérdé az úri nő. Az érzelmeknek ezen átvezetése más tárgyra lecsillapította az ifjú embert, zokogva mondá: Oh igen, volt nekem angyali jóságos anyám, és nagyon szeretett engem, de halála óta ellenem esküdt a világ és én veszve vagyok! „Isten irgalma és hosszutürő szeretete a a legnagyobb bűnöst is óhajtja megmenteni/ mondá az úri nő édes hangon. S ime! e szavak szivére hatottak az ifjúnak és bűvös hatással pendítettek meg szivében rég nem érintett húrokat és oly gyöngéd emlékeket újítottak fel, melyeket a mértékletlen és a bűn már-már eltemettek. E szavak után elment a nő, de a fiatal ember távolról követte, .s megjegyezte magának a nő lakását és komoly, mély gondolatok közt ment távol vidéki otthonába, mert itt csak átutazóban volt.

Evek múltával, egy idegen küldé' látogató jegyét az úri nőnek azon óhajtással, hogy szeretne vele beszélni. Csodálkozva lépett a nő az elfogadó terembe s lát maga előtt egy nemes tekintetű, finoman öltözött férfit, ki öt tiszteletteljesen üdvözölve, mondá: „Bocsánat, asszonyom hosszú utat tettem ide, hogy köszönetemet fejezzem ki azon drága szolgálatért, melyet nekem nehány év előtt tenni kegyeskedett. Az úri nő csodálkozva kérdé, hogy emlékeztesse, mert nem ismeri őt. „Nagyon megváltoztam, mondá az ur, de részemről mindenhol ráismertem volna önre, különösen hangjáról, mely anyáméhoz oly igen hsaonlit!“ Ez utóbbi szavakból ráemlékezett a nő az egykori, korcsmából kidobott ifjúra, s önkéntelen tódultak szemébe az öröm könyei. A régi ifjú is könyezett. Azután mondá a nőnek, hogy intése, anyja szavaként hatott rá s biztatta a megtérésre. Feltettem magamban, hogy ellentállok a kisértetnek s élek úgy, miként ez Jézusomnak és anyámnak fogna tetszeni. Igen, sokszor csak nehány nyájas szónak ily áldott hatása van !

A „Vasárnap“ azon t. pártolóit, kik

a

be nem küldték, a

beküldésre tisztelettel kérjük.

Nagybányán, nyomatott Molnár Testvéreknél.